Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

ízben is haladékot adott. A helybeli OKH-nak igazgatósági tagja volt Plettler József, (később Palágyira magyarosított) aki ezt az ügyet pártolta. 1933-ban azonban még mindig 1852 pengő a gazdák tartozása, és az OKH pert indított az adósok ellen. A tenyészállatkölcsön kötelezőjét a község bírája, Németh István és az akkori főjegyző, Gáspár Károly írta alá. Az OKH most Németh István vagyonát akarta lefoglalni, de Németh a képviselőtestületre hivatkozott, amelynek tagjai megszavazták a kölcsön felvételét. Így az OKH-t arra akarta rávenni, hogy a községi vagyonból pereljék vissza az összeget. A pert 1933. július 5-én folytatták le a fővárosi királyi törvényszéken, ahol a községi vagyon valóban veszélyben is forgott. A képviselőtestület azonban elhárította a felelősséget. Amikor Rajcsányi István felszólította a tagságot, hogy Németh István községi bíró vagyontalanságáért vállaljon felelősséget, azok bejelentették, hogy Németh bírót nem a képviselőtestület választotta, hanem a nép, így ők semmiféle törlesztést nem hajlandók engedélyezni a községi vagyonból. A községben a hangadók a nagybirtokosok voltak; Dóra Szilárd, Franki Zsigmond, Simonyi Nándor, Szávits Miklós, akik antiszociális mentalitásukról már korábban is tanúbizonyságot tettek."

11 A válság éveit még nehezebbé tette, hogy a község a villanyvilágítás bevezetésére megkötötte a szerződést. Erre 1929 decemberében került sor, a Fejér megyei Villamossági Részvénytársasággal. Eszerint az rt. a községet ellátja villamosenergiával, az energia elosztó berendezéseket megépíti, üzemben tartja. A szerződés 1970. december 31-ig jogot adott az rt.-nek, hogy a község közterületeit a berendezések elhelyezésére díjtalanul felhasználhassa. Az rt. a tatabányai erőműben termelt 42 periódusú háromfázisú villamosenergiát 22 ezer voltos távvezeték útján 380/220 voltra letranszformálva juttatta el a fogyasztókhoz. Közvilágításra 55 db. 40 wattos izzólámpát szereltek fel. A szerződésben a község kötelezte magát, hogy naptári évenként közvilágítás során legalább 5500 kWó-t fogyaszt. A községi elöljáróságban ennek sürgetői a nagybirtokosok voltak, akik a villamosítási bizottságba is bekerültek. (Simonyi Nándor, Dóra Szilárd, Franki Zsigmond) A község egyébként 10 ezer pengőt szavazott meg az építési költségekhez. Ezt azonban kifizetni nem tudták, hanem az összeget a villamossági rt. kölcsönözte azzal a feltétellel, hogy félévenként 10 egyenlő részletben a villanyvilágítás üzembehelyezése utáni év január 15ével kell a visszafizetést megkezdeni. Ugyancsak kedvezményt nyújtott az rt. magánfogyasztóknak is. A csatlakozó vezetékért, az áramszámláló óráért 24 havi részletfizetést adott, 12%-os kamat felszámítása mellett. A szerelési munkák elég vontatottan haladtak. 1931 nyarán a villamosítási bizottság a munkálatok befejezésének sürgetését indítványozta az elöljáróság közbejöttével. A közvilágítást később kiterjesztették. 1934 elején a község és a hajóállomás közötti utat látták el villanyvilágítással. Erre mindenekelőtt az a felismerés vezette az elöljáróságot, hogy a község egész teheráru forgalma és részben személyforgalma is a hajóállomáson keresztül bonyolódik le; így a hozzávezető út megvilágítása fontos.

102 Egyébként a lakosság nem teherbíróképes. A mezőgazdasági válság minden lényegesebb eleme sújtja a pentelei gazdákat is; fizetőképtelenek, és ez nem csak az állami, megyei adók be nem fizetésében jelentkezik, hanem abban is, hogy nem képesek gazdaságaikba pénzt invesztálni, s ez