Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950
cson is, s mindazokat, akik a 11. rész mellett maradnak, azokat a munkából ki fogják verni. Természetesen a tömegről mondott hír alaptalan volt, s csak a penteleiek kívánták ezzel kezdeményezésüket alátámasztani. A szolgabíró igen hamar Baracson termett, és a szervezőket 14 napi elzárásra ítélték. A nagybirtokosok azonban a szerződést módosították, és Baracson is 10. részért arattak ezután az agrárproletárok. 7 ' Az 1898. esztendő az agrárszocialista mozgalom jegyében telt el Fejér megye déli vidékein; Baracstól Ercsiig aratósztrájkok zajlottak le, melyeknek alap tónusa a földosztás követelése volt. Ezt politikai változással látták megvalósíthatónak. A nép között elterjedt hír szerint Kossuth Lajos és Rudolf trónörökös járják a pusztákat és ellenállásra buzdítják a népet. 78 Dunapentelén 1898. február 6-án tartott szocialista népgyűlésen, — melyen Schwartz József fővárosi szocialista agitátor beszélt — elhatározták, hogy csakis előnyös aratási szerződéseket kötnek, s ha az egész munkásság egységesen állást foglal a 9. aratórész mellett, akkor azt meg is kapják. Ezt a követelést egyébként már az előző évben Baracson is felvetették, s most egységesen — a munkamegtagadással — realizálni próbálták. Igaz, a budapesti szónok megkísérli visszafogni az agrárszocialista mozgalmat. Szerinte a földkövetelést semmi esetre sem szabad a programba felvenni, mert ez a hatóság megtorlását vonja maga után. 79 A szocialista nagygyűlés mégis a népi követeléseket fogalmazta meg. Az agrárproletáriátus 1898-ban sikeresen folytatta az ellenállást, s ha az aratórészt nem is tudták növelni, de a ledolgozás módozatain enyhítettek. A hatóság pedig évről évre ügyelt arra, hogy az aratómunkások időben megkössék a szerződéseket a birtokosokkal, mert felismerték, hogy az agrárszocialista mozgalom egyik oka . munkanélküliségben, majd a kedvezőtlen bérezésben rejlett. A mozgalom Pentelén csak 1898 december elejére szűnt meg. 80 A mozgalom elcsitulása után az uralkodó körök offenzívát kezdtek a dolgozó rétegek megnyerése érdekében. Politikai, gazdasági és kulturális szervezetek egész sorát hozták létre Fejér megyében is. Itt gazdasági kényszert is alkalmaztak, — ha arra szükség volt — az agrárproletariátus ellen, de ideológiai ellenakcióval is próbálkoztak. Erre a parlamenti választások miatt is szükség volt. A községben 1899-ben 293 főnek volt szavazati joga, akik a nagy- és kisbirtokosokból, iparosokból, kereskedőkből és a helyi értelmiségből verbuválódtak. Az agrárproletár rétegeknek szavazati joguk nincs. Az uralkodó körök annak ellenére, hogy csak a vagyonos osztályokat engedték az urnákhoz, nem érezhették magukat biztonságban, mert a szavazati jogokat nem gyakorló agrárproletár tömeg már bebizonyította, hogy enélkül is eredményesen beleszólhat a politikába, és követeléseinek figyelembevétele nélkül azt az uralkodó rétegek nem tudják eredményesen gyakorolni. 1899-ben a pentelei választópolgárok politikai pártállását mérték fel. Kiderült, hogy a kormánypárt (szabadelvűek) a polgároknak csak 40%-ára támaszkodhat, míg a többin az ellenzék osztozik. (Kb. 15%-át a néppárti, 45%-át pedig a függetlenségi mandátum fogja elvinni. 81 ) A hatóság persze hatni próbált az ellenzéki mentalitású szavazókra, ha másként nem, hát kényszer útján. A Takarékpénztár igazgatóját kapacitálták, hogy a kölcsönügyletek kapcsán az ellenzék hívei körében kormánypárti agitációt fejtsen ki. A Takarékpénztárnak ugyanis nagy súlya volt a község gazdasági életében. A politikai és kulturális megmozdulásokat igyekeztek ezután hazafias tartalommal megtölteni, s ezáltal 12* Fejér megyei történeti évkönyv 177
