Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

s azokat, akik azt nem teljesítették, megbüntették, vagy a hátralékot a következő években természetben követelték rajtuk. A közmunkát igásfogatokkal és kézimunkában kellett teljesíteni. 1867. július 27-én megállapították, hogy a penteleiek 637 kézimunkanappal maradtak el az 1866. esztendőben, melyből 1867. június végéig csak 41 és fél napot szolgáltak le. Egyébként később lehetőséget adtak arra, hogy a kézimunkát megváltsák: ez napi 36 krajcár volt.'

3 Amikor szükségessé vált a Dunapentele—nagyperkátai út csiravölgyi részének az Adony—nagyperkátai vicinális útba beágazó dűlőút irányába történő áthelyezése, azt is közmunkában végeztették el. Az áthelyezés miatt földterületeket sajátítottak ki. Ugyancsak így végzik el a helyreállítási munkákat a Dunapentele—Nagyvenyim—Hercegfalva felé vezető vicinális úton is. Itt használták fel a penteleiek az 1883. évi közmunkaváltsági hátralékát (21 nap igásfogat, és 499 gyalognap).

7/1 Politikai mozgalmak A lakosság nagy részének alacsony szociális életszintje a magyarázata annak, hogy a hatvanas években még mindig eleven emlék az 1848—1849. évi nemzeti ügyet szolgáló szabadságharc. Arra azonban nincs remény, hogy egy Szórád Márton-féle mozgalom megismétlődhessék, mely az elesett társadalmi rétegek érdekében akár gazdasági reformokat csikarhatott volna ki a mezőváros vezetőitől, az itteni birtokos osztálytól. A társadalomban fellépett ellentét ideológiai síkon is jelenkezett; mégpedig a szektamozgalomban. Ez kifejezetten társadalompolitikai mozgalom, amely — az adott körülmények között — politikai színezetben nem jelentkezhetett. Ezért öltötte magára ez a törekvés ezt az egyébként egészségesen gondolkodó és a paraszti rétegek számára idegen és morbid szektát, — a nazarénus vallást —, amely merész gondolati tartalommal rendelkezett, és a hívők ezekbe a tanokba beleszőhettek és ez alapján megfogalmazhatták a társadalmi felszabadulás vágyát. Ezért szállnak szembe e szekta tagjai a világi törvényekkel, s vallják, hogy valamennyi hamis. A szekta tagjai kijelentik, hogy az ilyen törvényeknek nem engedelmeskednek. A szekta vezetője, Király Bálint bognár 1869 óta hirdeti a tanokat, melyekben nem nehéz felfedezni a kiegyezés teremtette rendszer bírálatát, és az 1848— 1849. évi nemzeti ügy elbukása miatt érzett fájdalmat. A hívők és hitetlenek párhuzamban Kossuth és Deák követőit állítja szembe, elmarasztalva a kiegyezés teremtette rendszer képviselőit. Ennek bukását a „menynyei seregek" segítségével véli elősegíteni. Nem vitás, hogy ebben a gondolatban az emigráció körében végrehajtott katonai szervezkedések kísértettek, amely Magyarországon megváltást teremt. Kossuth hazatérésétől várják az igaziak országának eljövetelét, sőt Ludik András és Nóvák Pál szerint az urak helyett a hatalmat a nép fogja gyakorolni, és a földi javakat egyenlően osztják el, de többet juttatnak a nincsteleneknek. Nagy társadalmi kérdést fogalmaztak meg a szekta emberei, amikor a földosztást, a vagyontalanok gazdasági felemelését kívánták mindenekelőtt megoldani. A szekta tagjai közül a törvényszék 1875. november 19-én — az említetteken kívül — még Rekenye Györgyöt, Györffy Istvánt, Györffy Sándort, Szlávik Györgyöt, Szakács Ferencet ítélte el, mint akik kommunisztikus tanokat hirdettek, és ezzel az államrend stabilitását veszélyeztették.

7

''