Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950
volt képes önálló ipartársulattá alakulni. A csizmadia és cipész céh már 1873-ban feloszlott, 1 ' 9 a takács, kőműves, fazekas, kötélverő, a szabó és kádár céh ugyancsak a kevés létszámra és vagyontalan helyzetükre való hivatkozással 1877-ben oszlott fel, és a helyi ipartársulatot nem alakította meg. (: " Az ötvenes években három felekezeti iskola — katolikus, görögkeleti, zsidó — működik. Mindhárom épület állaga régóta felújításra szorult volna, de az egyházközségeknek erre nem igen volt fedezetük. A tantermekbe kevés gyermek fért el. Persze az iskolák látogatására kényszeríteni kellett a gyermekeket, szülőket egyaránt. A legnagyobb létszámú gyermekeket a katolikus iskolában találjuk, tehát itt a legnagyobb a hiányzás. Az elöljáróság mégis azt állapította meg, hogy az esperes semmit sem tett annak érdekében, hogy az iskolalátogatásra a gyermekeket rászorítsa. A gyermekek távolmaradásának csak egyik oka volt, hogy igen korán munkára fogták őket. Ezért 1861. szeptember 1-én megyeszerte intézkedtek is, hogy ezután az iskolai év nem október, hanem november elején kezdődjék. 02 Az iskolai oktatás és a tanítók felett a felügyeletet az egyházi hatóság helyi képviselője, az esperes látta el. 1861 tavaszán a szerb pap. Ergovits Ullysses kérte a mezőváros elöljáróságát, hogy a szerb iskola tanítóját (Szubotinovics Györgyöt) tiltsák ki az iskolából. Az elöljáróság azonban nem avatkozott be a viszályba, és azt — jó érzékkel — felekezeti jellegűnek minősítette. 03 A tanítóknak a mezővárosban tekintélyes szerepük volt. Ök képviselik a helyi értelmiség egy részét; olyanok, akik közvetlen kapcsolatban állnak a néppel, azok ügyes-bajos dolgait ismerik és tudnak bánni velük. Segítségüket a város elöljárósága igénybe is vette. Ez azonban nem helyi jelenség. Amikor kitört a háború — 1858 nyarán — a katonai toborzóknak külön meghagyják, hogy a népiskolai tanítókat soron kívül vegyék fel a császári-királyi hadseregbe és azonnal továbbítsák is őket. 64 A pentelei iskolai állapotokra 1870-ben a kultuszkormányzat is felfigyelt. A mulasztás okát elsősorban a helyiség hiányában látják, de felhívják a megyét, hogy a fennálló állapotokon sürgősen segítsen. Ekkor ugyanis 640 tanköteles gyermek élt Pentelén, de ezek közül csak- 420 látogatja rendszeresen az iskolát. A kormányzat segélyt nyújtott egy állami (tehát közös) iskola létrehozására, amely 1870 végén el is készült. 65 A kiegyezés utáni években a politikai élet élénkülésének vagyunk tanúi. 1870 tavaszán Casino alakult, melynek 76 tagja lett. Működési engedélyét 1870. január 18-án adták meg. Ez a Casino több évtizedig fennállott és a helyi értelmiség, nagybirtokosok, tehetős iparosok politikai gyülekezőhelyévé vált. 00 Az önsegélyező egylet 1872. október 1-én jött létre. Ezt a helyi iparosok, kereskedők, azok segédjei alapították és a kezdeti szocialista munkásszervezkedés egyik formája. A tagok száma 257 fő volt. A hatóságok csak 1874. március 17-én adják meg az egyletnek a működési engedélyt, de 1876 végén már arról volt szó, hogy ezt likvidálják. Ez persze nem ment könnyen, és még 1878 tavaszán is arról kaptunk hírt, hogy az önsegélyező egylet felszámolás alatt áll. 07 Az 1870. évi közigazgatási törvény végrehajtása során Dunapentele is elvesztette mezővárosi jogállását, és ettől kezdve a polgári közigazgatás egész idején (1872—1950) nagyközségi státusa volt. A község vezetősége: a képviselőtestületek, s ennek is a leggazdagabb elemei, a virilisták lettek. Ezek a következők: Janitsáry Szilárd, Pfeffer Ignác, Gállovich Rudolf,
