Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
támogatója, sőt résztvevője, annak ellenére, hogy — mint a pentelei postamester (Maár Ignác) 1849. szeptember 10-én jelentette — a faluban „népfelkelés nem is létezett". 201 S ez az aktív támogatás illetve részvétel okozta nyilvánvalóan azt a „goromba, goromba, betjáros terrorismustól való félelmet" is, amelyről Mondbach 1849. szeptember 8-án írt: „Éppen ma reggel jelenti a Plébánosunk Zalay Ferencz, hogy azt beszélik a városban, hogy holnap többé nem fog a Plebanus Misére tsengetettni, mert ma éjszaka a Plébánosunkat Mondbachal együtt el viszik, (a guerillákat értve) be végezni, s. a. t., ezeket a pajkos betjaros embereket meg kelene ijeszteni, és rendet, békét behozni, különben magamnak is meg kel szökném". 202 S éppen ezért tartotta szükségesnek és sürgősnek, hogy új elöljáróságot, bírót és jegyzőt válasszanak, mert akkor „mindjárt felhagynak ilyen goromba betjaros Terrorismussal". S a királyi biztoshoz küldött levelében azt is írta, hogy „Egy nevezetes példát kellene itt elkövetni, mert az emberek felete félők az az poltronok, és sokat tanulának rajta, mert jobbára tsak száj hősök, és így igazoltatnának". Nevezetes példának nem csak a forradalmi elöljáróság, a bíró és a jegyző leváltását szánta Mondbach és a többi pentelei földesúr, hanem elsősorban Varga Mihály nép jegyző szigorú megbüntetését. Ezért írták 1849. október 3-án, hogy „Varga Mihály pentelei jegyző egy veszedelmes roszszándékú egyén volt, a császári királyi családhoz és a pentelei jegyzőhivatal viseléséhez nem érdemes, különben soha nem lesz békességünk és nyugtunk". 203 Céljukat néhány hónap múlva elérték: 1849. december 25-én a Fejérvári polgári kerület császári, királyi főispánja, Döry Gábor a következő utasítást küldte a megyei alispánnak: „Némelly Duna-Pentelei földes urak aláírása alatt B. Haynau Gyula Ö Excellentiájához, Varga Mihály ottani Jegyző mint veszedelmes forradalmi ember elmozdítása végett benyújtott, és a Hadiparancsnokság rendőri osztályától ide utasított eredeti folyamodás, Tekintetes Urnák visszavárás mellett eredetiben . . . küldetik át, hogy Varga Duna-Pentelei jegyzőt hivatalától tüstént felfüggesztvén, a folyamodásban kitételekre nézve ellene szigorú vizsgálatot eszközölni, és ha a felhozott tények bebizonyosodnának, ötet elfogatni, nekem pedig az eredményről német szerkezetű jelentést ide minél előbb beküldeni szíveskedj ék". 20 ' 1 Szükséges-e vájjon ezek után és végül felvetni azt a kérdést, hogy miért nem tódult 1849 őszén a pentelei lakosság Mondbach és a többi földesúr kívánságainak a támogatására a városházához, s miért nem követelte a forradalmi vezetők eltávolítását? S mivel ez nem történt meg, szükséges-e azt kérdezni, hogy a forradalmi elöljáróság, amely — írásos bizonyíték van rá 1849 szeptember elejéről — tudta, hogy „az eddig divatozott törvényes formák lényeges változásának néznek elébe", 205 miért nem mondott le? Hiszen nyilvánvaló az, hogy ha az elöljáróság tudja vagy érzi, hogy nemcsak a földesurak vannak ellene, hanem a falu lakosságának a többsége is, kénytelen lett volna — hatósági kényszer nélkül is — lemondani. Vájjon mindezek után elfogadható-e a falu lakosságának a forradalmi vezetőket támogató magatartásáról az a magyarázat, amelyet a földesúr úgy fogalmazott meg, hogy „az emberek felette félők, az az poltronok", vagy hogy „jobbára tsak száj hősök"?
