Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

• felkereste szigorúan, a köznépnek hirdette a városházán, és leggyalázatosabb ocsmán, kigúnyoló alakban a köznépnek hirdette és megmagyarázta — úgy mint Stancits, Palfi Albert, Petőfi és a t. féleket, és szíves örömet látszott venni a császári királyi család és annak dinasztia kigúnyolásán".

198 1849 tavaszán tehát a pentelei nép a falu vezetését a lakosság minden rétegét képviselő elöljáróságra bízta. S ez az elöljáróság a falu lakosságának a bizalmából a forradalomnak és a szabadságharcnak következetes képviselője volt. Támogatta és segítette a nemzet harcát az idegen — császári — elnyomással szemben, és üldözte, büntette azokat, akik a nemzet ilyen irányú törekvéseinek az útjában állottak. Üldözte és büntette azt a földesurat — Durcsák Jánost —, aki nyilvánvalóan bűnös lehetett abban, hogy a falu lakosságát a császári megszállás alatt üldözték és büntették, de bűnös lehetett abban is, hogy a császári csapatok elvonulása után — a falu lakosságával szembenállva továbbra is a császári érdekeket igyekezett aktívan képviselni. Ezt a földesurat az elöljáróság — a falu lakosságának a támogatásával — kivégeztette. Emiatt a szabadságharc leverése után — mint a Mondbach Károly által 1849. szeptember 8-án a királyi biztoshoz intézett levélből kiderül — elsősorban és különösen Varga Mihály nép jegyzőt vádolták, hogy ő volt az, aki Durcsák János földbirtokos „agyon lövésit a Dunántúl eszközölte, mert Durtsáknak minden irományát összeszedte, és magával át hordta, azon kútja vész itélett eleibe a ki Vadason, és Dunavetsén Phülöp rablócsapat elnöksége előtt tartatott".

109 De nemcsak a császárpárti földesurak, hanem a császárpárti plébános, Zalay Ferenc ellen is fordultak. 1849. május 30-án írta Sebestyén Tivadar (valószínűleg álnév Jovanovics Tivadar helyett) a Pesten megjelenő Március Tizenötödike c. lapnak: „Kebellázító hunczfutériának, halhatatlan gazságú, a fekete-sárgaságos epemirigyes betegségére foglak figyelmeztetni: nem azért, mintha kigyógyíthatónak hinném ezt a fekete-sárga Pilátust még a gyönyörűséges szép dupla mák-virágoknak kigőzölgött bűvös hatású levegője által is, és nem is azért, mintha rá kívánnék ijeszteni, az illető törvényszék előtti bevádolásokkal, vagy emlékeztetni akarnám Durcsák János polgártársának megérdemlett dicsőséges halálára? korántsem: mert kóros nyavaja magneticus simogatás által legyezgetve büntetési rendszerünk túlnyomó szigorúsága által gyökeresen ki nem gyógyítható; ennélfogva a dolgot a maga eredetiségéért mondám el csak, erős notabena-téve mindamellett, hogy ennek a jezsuitáknál nagyobb jezsuitának neve hallatára el álmélkodjék minden jó lélek, hogy találkozik még a 19. század köllö-közepén catholicus lelkész, a ki megvesszőztetés és megkorbácsolással fenyegeté hiveit, ha a fenséges császár mellett tartott épületes tanításaira meg nem jelennek; és a ki szinte most is, midőn már különvált hatalmasság, végleg elszakadt tartomány vagyunk Ausztriától, rémképekkel ijesztgeti felekezetét, hogy megálljatok ti rebellisek, hiszen jönnek a muszkák és még öt hatalmasság (de hogy kik, azt nem tudom), hogy bosszút álljanak rajtatok a kedves ifjú Sepedliért, kiirtván benneteket tövestül, hogy még csirája sem maradjon a ti rebellis nemzetségieknek".^ A szabadságharc leverése után a földesurak azonnal hozzá kívántak látni a rebellisek megbüntetéséhez. Augusztus 28-án Pestről 33 fegyveres 8* 115