Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

• felkereste szigorúan, a köznépnek hirdette a városházán, és leggyaláza­tosabb ocsmán, kigúnyoló alakban a köznépnek hirdette és megmagya­rázta — úgy mint Stancits, Palfi Albert, Petőfi és a t. féleket, és szíves örömet látszott venni a császári királyi család és annak dinasztia kigú­nyolásán". 198 1849 tavaszán tehát a pentelei nép a falu vezetését a lakosság min­den rétegét képviselő elöljáróságra bízta. S ez az elöljáróság a falu lakos­ságának a bizalmából a forradalomnak és a szabadságharcnak követke­zetes képviselője volt. Támogatta és segítette a nemzet harcát az idegen — császári — elnyomással szemben, és üldözte, büntette azokat, akik a nemzet ilyen irányú törekvéseinek az útjában állottak. Üldözte és büntette azt a földesurat — Durcsák Jánost —, aki nyil­vánvalóan bűnös lehetett abban, hogy a falu lakosságát a császári meg­szállás alatt üldözték és büntették, de bűnös lehetett abban is, hogy a császári csapatok elvonulása után — a falu lakosságával szembenállva továbbra is a császári érdekeket igyekezett aktívan képviselni. Ezt a föl­desurat az elöljáróság — a falu lakosságának a támogatásával — kivé­geztette. Emiatt a szabadságharc leverése után — mint a Mondbach Ká­roly által 1849. szeptember 8-án a királyi biztoshoz intézett levélből ki­derül — elsősorban és különösen Varga Mihály nép jegyzőt vádolták, hogy ő volt az, aki Durcsák János földbirtokos „agyon lövésit a Dunántúl esz­közölte, mert Durtsáknak minden irományát összeszedte, és magával át hordta, azon kútja vész itélett eleibe a ki Vadason, és Dunavetsén Phülöp rablócsapat elnöksége előtt tartatott". 109 De nemcsak a császárpárti földesurak, hanem a császárpárti plébános, Zalay Ferenc ellen is fordultak. 1849. május 30-án írta Sebestyén Tiva­dar (valószínűleg álnév Jovanovics Tivadar helyett) a Pesten megjelenő Március Tizenötödike c. lapnak: „Kebellázító hunczfutériának, halhatat­lan gazságú, a fekete-sárgaságos epemirigyes betegségére foglak figyel­meztetni: nem azért, mintha kigyógyíthatónak hinném ezt a fekete-sárga Pilátust még a gyönyörűséges szép dupla mák-virágoknak kigőzölgött bű­vös hatású levegője által is, és nem is azért, mintha rá kívánnék ijeszteni, az illető törvényszék előtti bevádolásokkal, vagy emlékeztetni akarnám Durcsák János polgártársának megérdemlett dicsőséges halálára? koránt­sem: mert kóros nyavaja magneticus simogatás által legyezgetve büntetési rendszerünk túlnyomó szigorúsága által gyökeresen ki nem gyógyítható; ennélfogva a dolgot a maga eredetiségéért mondám el csak, erős nota­bena-téve mindamellett, hogy ennek a jezsuitáknál nagyobb jezsuitának neve hallatára el álmélkodjék minden jó lélek, hogy találkozik még a 19. század köllö-közepén catholicus lelkész, a ki megvesszőztetés és megkor­bácsolással fenyegeté hiveit, ha a fenséges császár mellett tartott épületes tanításaira meg nem jelennek; és a ki szinte most is, midőn már külön­vált hatalmasság, végleg elszakadt tartomány vagyunk Ausztriától, rém­képekkel ijesztgeti felekezetét, hogy megálljatok ti rebellisek, hiszen jön­nek a muszkák és még öt hatalmasság (de hogy kik, azt nem tudom), hogy bosszút álljanak rajtatok a kedves ifjú Sepedliért, kiirtván benneteket tövestül, hogy még csirája sem maradjon a ti rebellis nemzetségiek­nek".^ A szabadságharc leverése után a földesurak azonnal hozzá kívántak látni a rebellisek megbüntetéséhez. Augusztus 28-án Pestről 33 fegyveres 8* 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom