Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

közte a 23.-at is (ez a köveskuti 48. kánon). Ennek ellenére az 1600as években alig van anyakönyv. Talán több helyütt meglehettek, de a pusztulások, menekülések során elveszhettek. Katolikus részről az ellenreformáció előrehaladásával már több helyen a XVII. sz. második felétől elkezdődnek az anyakönyvek, de ahol a lakosok protestánsok, ott számunkra ez a forrás is kiapadt.2 II. A középkorban Fejér megyében volt egy besenyő település. Ennek pontos körülményeit nem tudjuk. A betelepülés valószínűleg folyamatosan ment végbe I. István király idejétől kezdve. Ez nem korlátozódott a mai Fejér megyére, tovább, dél felé is voltak besenyő falvak, mint Nagydorog, öcsény, Decs stb. Fejér megye déli részén belőlük egy külön besenyő ispánság is alakult a Sárvíz mellett: Szt. Ágotha, Cece, Menyőd, Hard, Alap, Bogárd, Tinord, Töbörzsök, Zedreg, Rétszilas (Aján), Rekesztő, Szered, Gerény falvakkal. Később a Sárvízen túl is voltak lakott falvak, mint Fáncs, Igar, Örs stb. — Egyik ispánjuk nevét is ismerjük; Gergely mesternek hívták. A mester (magister) megjelölés azt mutatja, hogy iskolázott ember volt. — Ezek a besenyők nemesi szabadsággal éltek, ha ez a nemesi szabadság nem is volt egyenértékű a magyar nemesség jogaival. De Nagy Lajos király 1352-ben felvette őket az ország nemesei közé, így ispánságuk beolvadt Fejér megye közigazgatási területébe.3 A besenyők a felszívódással, beolvadással szemben nagyobb ellenállásra képes tömeget sehol sem alkottak, talán csak itt Fejér megyében, külön ispánságuk következtében.4 Birtokaikkal szabadon rendelkezhettek. Ezekről és más vitás ügyeikről a székesfehérvári keresztesek konventjének az iratai tájékoztatnak bennünket.5 Ezen a vidéken a lakosság sokáig homogén maradt. Ügy látszik, nemigen történt velük másféle népi elem keveredése, talán a török hódoltság kezdetéig. Bizonyos társadalmi tagozódás lehetett közöttük, de mindannyian megmaradtak, ha nem is birtokos, de curiális nemeseknek. Ennek a társadalmi állapotnak a meglétét egyes falvakban még az 1578. évi magyar részről történt összeírás is igazolja. Ekkor a falvak közül ugyan már több elpusztult a török hódoltság következtében, amelyekről a korábbi okmányok mint nyilván lakott falvakról szólnak. Több, az első veszedelmet túlélt falu megmaradt régi nemesi állapotában. Az 1578. évi összeírás a palotai várhoz tartozó falvak lakosait veszi számba, hogy megállapíthassák, a magyar részen megmaradt palotai végvár a falvak lakosai részéről milyen szolgáltatásokra számíthat. Ugyanis az 1569. évi országgyűlés 19. tc. 16. § hasonlóképpen az 1578. országgyűlés 27. tc. 25. §-a Fejér megyét a maga egészében kötelezte a palotai vár fenntartására és bizonyos szolgáltatásokra.6 Jóllehet Székesfehérvár már a töröké, s az egykori besenyő falvak a Sárvízen innen jó messze vannak Palotától, de a hódoltság alatti községek, amíg lakottak, magyar részre is adóznak. Ezt a kétfelé való adózást a török is eltűrte a hódoltság kezdetétől fogva. A szolgáltatások begyűjtése a kincstár, a végvárak, a földesurak részére nem megy 202