Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

sajátítását követelte meg, nehezen volt összeegyeztethető egyéb ügyvédi munkákkal, ugyanakkor nem volt azokhoz arányosítható jövedelem belőle. Az ügyvédségnek a rá háruló rezsi és közterhek miatt ezt sem lehetett figyelmen kívül hagynia. Voltak, akik a kétféle ügyvédi tevékenység megfelelő összeegyeztetését nem is tartották az adott viszonyok között lehetségesnek. Tény, hogy megyénkben az ügyvédség nem találta vagy nem kapta meg a termelőszövetkezeti képviselet és a magánklientúra összeegyeztetésének lehetőségét, és így ez a munkaterület nálunk is, mint az ország nagy részében, néhány kísérleti év után elveszett az ügyvédség számára. Indokolt volt-e, hogy 1964 elején a termelőszövetkezeti képviseletet Fejér megyében általánosan az ügyvédek kihagyásával oldották meg, ezt széles körű és elmélyedő elemző vizsgálat nélkül nehéz lenne egyértelműen és megnyugtatóan eldönteni. Az a rendszer, ami akkor bevezetésre került, hogy a termelőszövetkezetek nyugdíjas jogászokat alkalmaztak, vagy három-négy termelőszövetkezet vett fel közös jogtanácsost, nem volt lényegesen megnyugtatóbb az ügyvédi képviseletnél. Magában rejtette viszont az új rendszer annak lehetőségét, hogy az erősödő termelőszövetkezetek egyre inkább az önállóan alkalmazott vagy tagként felvett jogtanácsos foglalkoztatása felé haladjanak, akiknek felvétele mindenesetre kisebb anyagi terhet jelentett, mint ügyvéd foglalkoztatása azonos időben, nem a személyes jövedelem, hanem az ügyvéd köz- és rezsiterhei miatt. Ennek a problémának áthidalására pénzügyi kormányzatunk viszont nem nyújtott lehetőséget, amint azt egyes más szocialista országok (Lengyelország, NDK) megteremtették. Az 1964. év sok szempontból hozott változást a kamara életében. A megjelent jogpolitikai irányelvek az ügyvédség szocialista fejlődése szempontjából jelentős elvi és gyakorlati iránymutatást adtak. Az újonnan megválasztott kamarai vezetőség ezek szellemében kezdte meg az ügyvédek munkakörülményeinek, munkájának, az önkormányzatban való részvételének javítását és fejlesztését. Ennek első lépéseként a fejlesztési alapokat a kamara kezelésébe vonták, és az így hatékonnyá vált anyagi erővel azonnal tervbe vették az elhelyezés ingatlanvásárlással való megoldását. 1965—66. évben a székesfehérvári Dózsa tér 8. épület megvásárlásával megoldódott az addig lakásban szükségmegoldással működő 1. UMK elhelyezése a legkorszerűbb módon, majd 1967-ben a sárbogárdi elhelyezés kérdése. Ez a fejlesztés azóta is napirenden van és mintegy tíz év alatt azt eredményezte, hogy a kamara összes ügyvédei megfelelő körülmények között, nagyrészt saját ingatlanokban működhetnek és fogadhatják ügyfeleiket. 1964-ben az első ügyvédi nyugdíj rendezés sokat segített az ügyvédség szociális helyzetén és kilátásain, hozzájárult ahhoz is, hogy a kart fiatalítani lehessen. A kar fiatal ügyvédeinek előbb 2000 Ft, majd 1967 évtől 3000 Ft biztosított havi jövedelmet tudott nyújtani, azonban a fejlődés következtében nem sokszor fordult elő, hogy erre egyáltalán szükség legyen. Ugyancsak az országos helyzetnek megfelelően biztosította a kamara a táppénz,, családi pótlék és szülési segély folyósítását az igényjogosultaknak, míg a rendes évi fizetett 72