Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

ban többé-kevésbé hasztalanul törekedtek, a szocialista igazságszol­gáltatási rendszer része, a közérdek megóvására, a tárgyi igazság érvényesítésére törekszik, s ezzel semmi esetre sem kerülhet szembe. Minthogy a helyesen felfogott egyéni és jól értelmezett társadalmi érdek között a szocialista rendszerben nincs ellentét, de semmiképp sem lehet kibékíthetetlen ellentét, a szocialista ügyvéd feladata épp ennek az összhangnak az egyes esetben való megteremtése, a látszó­lagos ellentétek feloldása, és megfelelő szintézisbe hozása. A római ügyvédről szólva beszéltünk arról, hogy azért tudott magas szintű jogi munkát végezni, mert a jogrendszer nem takart osztályellentétet, nem leplezett társadalmi ellentmondást. A szocialista társadalomban a kizsákmányolt osztály jogtárgyként sem létezik, itt tehát az ügy­védi munka még inkább a megrajzolt eszményi állapot felé tarthat. Ez a lehetőség adja meg az ügyvédi munkának a jogtudatformáló, jogpropagáló jellegét. Az ügyvéd, mint a jogkereső közönséggel leg­közelebbről és legbizalmasabban érintkező szocialista jogász, sokat tehet, és köteles is minden lehetőt megtenni a fejlődés mögött el­maradó társadalmi tudat formálása terén. A szovjet jogászok isme­retterjesztő előadásai, a társadalmi jogi segítséget nyújtó lengyel irodák, a Magyarországon széles körben kibontakozott ügyeleti rend­szer és különböző szervezett tanácsadások mind azt a célt szolgálják, hogy az ügyvédség a többi szocialista jogszolgáltató szervvel karöltve a szocialista jog nevelő funkcióját segítsen megvalósítani. Ha az ügy­védség ezt a szerepét felismeri, átéli, megvalósítja, akkor a szocia­lista igazságszolgáltatás szükséges részeként beleépül a szocialista társadalom szervezetébe, és ott a szakértelmének és munkájának megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülésben lesz része.209 Mielőtt a szocializmus felé haladó magyar ügyvédség útjának leg­utóbbi szakaszát végigkísérnők, vessünk még egy pillantást nyugatra is, ahol a tőkés társadalom szabad ügyvédsége továbbra is létezik. Példaként az NSZK viszonyait tekintsük át.210 A Német Szövetségi Köztársaságban ma 25 000 ügyvéd él. Vannak köztük sztárok, egészen kimagasló forgalmat lebonyolító szakembe­rek, de 1965-ben egynegyedrészük évi 12 000 DM alatti összeg után adózott, tehát kevesebb után, mint egy gépírónő jövedelme, és túl­nyomórészt kirendelt védelmek ellátásából élt. Az NSZK ügyvédi rendtartása előírja: 1. § Az ügyvéd az igazságszolgáltatás független szerve. 2. §. Az ügyvéd szabad, nem iparszerű hivatást gyakorol. A törvény indokolása még hozzáteszi ehhez, hogy az ügyvéd ne engedje magát nyereségvágytól irányítani, hanem fő szempontja az igazság megvalósítása legyen. Az NSZK irodalma is elismeri ezzel szemben, hogy az ügyvéd a honoráriumból él, és akkor, addig független, ha és ameddig sok fi­zetőképes kliense van. „Sokat adnak az államtól való függetlensé­gükre, de nem szívesen beszélnek a piaci helyzettől való sokkal meg­alázóbb függésükről." Ez a függés veszélyezteti az ügyvédség alap­elvét, amelyre pedig esküt tett, a szegény és gazdag törvény előtti egyenlőségét. Német ügyvéd ismerte el: náluk a kirendelt védelem az igazság­talanság elpalástolása. A német polgárok 40%-a közvéleménykuta­68

Next

/
Oldalképek
Tartalom