Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

Székesfehérvár a két világháború között indult el a nagyvárossá fejlődés útján. Ennek megfelelően e korszak minden nehézsége ellenére a harmincas évek derekáig az ügyvédek lehetőségei itt inkább emelkedő irányzatot mutattak. A kamara 1936. évi jelentése, amellett, hogy az új ügyvédi rendtartás előkészítésével foglalkozott, mégis elsősorban az ügyvédi munkaterület biztosítását tekintette fő kérdésnek. Felvetette az okirati kényszer bevezetésének gondolatát, mint amely a csökkenő ügyvédi keresetek egyensúlyba hozására alkalmas lenne. Panaszolja a jelentés a megyében elterjedt, elsősorban a községi hivatalnokok által folytatott zugirászatot. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az ügyvéd munkájának egy részét elveszti, ugyanakkor, mikor a kar jelentős ingyen munkaterhét visel, — ebben az évben 346 polgári és 152 büntető kirendelést látott el ingyenesen.190 Az 1937. évi kari jelentés az új jogszabálytömeget panaszolta fel, hasonlóan ahhoz, amit már előbb a budapesti ügyvédi kar állásfoglalásából ismertettünk. Az öreg ügyvédek létminimumának biztosítására sürgette a nyugdíjalap állami kiegészítését, és kérte, hogy a minimális ügyvédi nyugdíj legalább évi 200 pengő legyen. Foglalkoztak azzal, hogy a székesfehérvári törvényház már nem felel meg a követelményeknek. A bíróság túlterhelése miatt az ügyvédek nehezen jutnak a kiadmányokhoz, ezért a kamara saját költségére alkalmazott a bíróságnál három leírót, hogy a bíróság munkáját segítse.191 Az 1942. évi kamarai jelentés már a faji megkülönböztető intézkedések végrehajtásáról számolt be. Jelentette, hogy mennyi a zsidó ügyvédek száma, hogy ezektől a közvetlen választójogot a kamara közgyűlésén megvonták. Foglalkozott a kamarai létszám jelentős csökkenésével amiatt, hogy Pápa körzetét a Győri Kamarához csatolták, ezáltal a kamara anyagi terhei a létszámhoz képest növekedtek. Köszönettel nyugtázta, hogy a 22 ügyvéd közül, akik a kamarából bírói és ügyészi állásokra pályáztak, 12 ügyvéd kinevezést kapott, és ez is hozzájárult az ügyvédi anyagi nehézségek enyhítéséhez.192 (Már 1939-ben országosan 61 ügyvéd kapott bírói és ügyészi, 40 további pedig fogalmazói kinevezést. Amint a budapesti kamara többször hivatkozott jelentése megállapította: „elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy az ügyvéden való segítés egyetlen formája, ha erről a valamikor annyi biztató lehetőséget nyújtó pályáról más, rendesebben dotált és kevésbé küzdelmes pályára visszük át.") 1943-ban a Székesfehérvári Kamarának a minisztériumhoz felterjesztett jelentése az ügyvédek háború okozta megélhetési nehézségeivel foglalkozik elsősorban. „A hadiszolgálatra behívottak közül a legsúlyosabb gazdasági hátrányok a bevonult szabad foglalkozású egyéneket érik. A bevonult ügyvédek keresetüket legtöbbször elvesztik, életfenntartásukra nem marad más, mint a legénységi állományúak hadisegélye, a tiszti rangfokozatban állók tiszti fizetése. Ily körülmények között azok az ügyvédek, akik számottevő összeget félretenni nem tudtak, családjaikkal együtt súlyos nélkülözéseknek vannak kitéve. Akik pedig öregkorukra valamit már félre tudtak tenni, kénytelenek ezt az összeget felélni és számottevő nyugdíj híján 62