Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Életrajzok - Farkas Gábor: Steiner Jákó

Jákó, mint a szociáldemokrata párt elnöke, a hatalom aktív részese. Mint szocializálási (kis ideig közellátási) politikai biztos nagy szerepet játszott az átalakítási folyamatban. A március 22 utáni napokban elrendelte, hogy a fehérvári kereskedések árukészleteit leltározzák, állami tulajdonba vette a bérházakat, s elrendelte, hogy a lakbéreket ezután a székesfehérvári Takarékpénztárba fizessék. Mint pártvezetőnek, aktív politikai szerepköre is megmaradt. Április 10-én a Városház téri beszédében a helyi ellenforradalom lehetőségére figyelmezteti munkáshallgatóit. Az esetleges lázadás leverésére a Fabik tengerészcsoport tagjait hívja segítségül. Közben a tanácsi szervezet kialakítása során a város hivatali apparátusát szervezte meg. A városi intézőbizottság elnökévé április 14-én Horváth Jánost választották meg, helyettesévé pedig Steiner Jákót. Ebben a funkciójában több alkalommal önállóan intézkedett, hisz Horváth János a megyei direktórium elnöke is volt.17 Steiner Jákó ezenkívül tagja lett a Fejér megyei Tanácsnak, sőt a Tanácsok Országos Gyűlésének is, ahol Fejér megyét képviselte.11 A tanácshatalom első hónapja még harmonikus együttműködésben telt el a pártvezetők között. Áz ezutáni intézkedések kapcsán azonban már felmerültek az ellentétek, amelyek egyre mélyültek. Az alapvető ok a szocialista átalakítás ütemére vonatkozott. Míg a baloldal; Wagner József, Velinszky László, Pálinkás Sebő az egyes intézkedések radikális keresztülvitelétől sem riadtak vissza, addig a „tapasztalt pártvezér, Steiner Jákó" az ütem lassítását szorgalmazta, leintette a türelmetlenkedőket, sőt a kispolgári elemeknek a hatalomban való megtartását is indokolgatni kezdte. Első összetűzése április 21-én volt Velinszky Lászlóval, aki még korábban javasolta, hogy a magánosok a 3000 koronán felüli összegeiket a Takarékpénztárba fizessék be. Ezt a határozati javaslatot Steiner Jákó, mint az ülés elnöke, vissza akarta vonatni. A városi intézőbizottság azonban megerősítette Velinszky javaslatát, és a tekintélyes pártvezér saját táborától első ízben vereséget szenvedett. Ezek után egyre több kiábrándultsági jel mutatja, hogy Steiner Jákónak terhes a hatalomban való részvétel. Munkatársaival, köztük megyei vezetőkkel rendszeressé vált összekülönbözése. Május 6-án Székesfehérvárott nyílt ellenforradalmi megmozdulás volt: a Városház téren, főleg kisbirtokos elemek a rendszerrel szembeni elégedetlenségüket kifejezték, s köztük voltak gazdaruhába öltözve az ellenforradalmi érzelmű tisztek is. A májusi válság országos méretű volt. Steiner Jákó ennek csillapítása érdekében tárgyalásokat kezdett különböző polgári csoportok képviselőivel, köztük a polgári pártok vezetőivel. Célja, mindenképpen az ellenforradalom elkerülése volt, de jelzi ez a közeledés a mérsékelt politika felé való hajtást is. Bírálta a városban bevezetett katonai diktatúrát, amely lényegében a városi intéző bizottság tevékenységét szinte feleslegessé tette, és megnövelte a fegyveres erők hatalmát, (vöröskatonák, vörösőrök, karhatalmak tagjainak, parancsnokainak). A párt júliusi megyei értekezletén Steiner Jákó „középutas" szocializmusa visszautasításban részesült. Maga a megyei direktórium elnöke vádolta meg kapitalista elhajlással Steiner Jákót, aki a kormány szocializálási törekvéseit nem hajtotta végre következetesen, és ezért politikai tevékenységét 395