Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

bírákat ismét felhívja az áradozó és felesleges ügyvédi szóváltások megnyirbálására.118 (II. 26—28.) Sem a Statútum, sem az 1723—1729. évi törvények nem tartalmaznak rendelkezéseket az ügyvédség szakmai képesítéshez kötéséről.117 Jogtörténészek és történészek egyaránt vitatják, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlásának a XVIII. század közepéig lett volna szakmai előfeltétele. Huszti András 1742-ben a magyar és erdélyi jogtudományról kiadott munkájában azonban azt találjuk, hogy Magyarországon az ügyvéd vizsgát és esküt tesz, a szabad királyi városokban a helyi szokásra is, és erről oklevelet kap. Huszty István a magyar joghoz és joggyakorlathoz írott, először 1745-ben megjelent kommentárjának 1758-as kiadásában az áll, hogy ügyvédként mindenki működhet, akire valamely személyes kizáró ok nem mutatkozik, vagy természetes akadály nem érvényesül. ,,A Kúriánál azonban csak azok működhetnek, akik vizsgán bebizonyítottak elégséges tudásukat és esküt vettek tőlük."118 E két jogi kommentár tanúsítja, hogy az ügyvédi vizsga intézménye már annak általánossá tétele előtt is a felsőbb biróságoknál és egyes területi bíróságoknál gyakorlatba jött. A Mária Terézia-féle még ismertetendő ügyvédi rendtartás csak ezt a gyakorlatot tette általánosan érvényessé és kötelezővé. Azt az igényt, hogy az ügyvédség elegendő létszámmal rendelkezzék, legyen elég ügyvéd az összes ügyek megfelelő ellátásához, először az Aprobatae Constitutiones fogalmazza meg a XVII. században. Megtiltja, hogy egy-egy fél túl sok ügyvédet foglalkoztasson, mert akkor nem jut másnak.119 (II. 22.) Hogy ezzel a kérdéssel nálunk sokáig nem foglalkoztak, nyilván azért van, mert az ügyvédi hivatást alkalomszerűen és szükség szerint más jogi pályákon működők is gyakorolták, és ez az ügyvédi ellátottságot rugalmassá tette. 1725-ben találunk először adatot arra, hogy a kormányzati szervek a szakembereik általános felmérése során vizsgálni kívánták az ország ügyvédeinek számát is, és ekkor felvetették a kérdést, hogy területenként ez a létszám megfelelő-e. A Helytartótanács 1725 őszén az összes megyéket és városokat felkérte annak bejelentésére, hogy területükön hány ügyvéd működik. Az adott válaszok értékes forrásai a magyar ügyvédség kialakulása történetének.120 A jelentések tartalma eléggé eltérő. Egyes helyekről csak névsort közöltek, máshonnét az ügyvédek korát, lakóhelyét, nyelvismeretét, megbízatásait is jelentették. Székesfehérvár bírája és tanácsa a Helytartótanács kérdésére 1725. december 4-én azt a választ adta, hogy „ebben a szabad királyi városban egy ügyvéd sem lakik, de akár egy is nehezen élhetne meg, olyan szegény sorban él a város népe."121 Fejér megyének a Helytartótanács felszólítására adott válaszát ezideig nem ismerjük, de egyéb adatokból megállapítható, hogy megyei szinten lényegesen jobb volt a helyzet. Az 1696-tól fellelhető megyei perekben rendszeresen ismétlődő ügyvédnevekkel találkozunk. A megyei ügyészek, tiszteletbeli ügyészek, uradalmi, valamint káptalani ügyészek jelentős száma is bizonyítja, hogy a megyé35