Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

az ehhez szükséges felvilágosító munkára kell koncentrálniuk. E kérdés lényeges szerepét mutatta, hogy a javuló helyzet ellenére jelentős volt mind a balesetet szenvedők, mind pedig az ennek következtében kieső munkanapok száma.169 1952 első felében 471 baleset történt, a kiesett munkanapok száma pedig 3231 volt. Az év második felében — a fokozottabb törődés következtében — a balesetek (558) és a munkanap-kiesések abszolút számban (3878) túllépték ugyan az előző félévit, de mindkét mutatót meghaladó arányban (12 697-ről 16 918-ra) emelkedett a dolgozók létszáma: így az ezer főre vetített arányok kedvezőbbé válták. 1951 decemberében 7, míg 1952 decemberében 2,7 volt az említett mutató. A Központi Vezetőség megállapításai mellett az említettek is indokolták, hogy a témát politikai kérdéssé, a szakszervezet mellett a gazdasági vezetők feladatává tegyék. Ugyanekkor — annak ellenére, hogy a munkásellátás kérdése is napirendre került — a szállások problémája mint az agitáció egyik lehetséges területe került csak a politika látóterébe,170 az élelmezés pedig egyelőre alárendelt szerepet kapott. Az építkezés eddigi szállásai (a Dunaföldvári úti és a Radari) mellé új barakktábor létesült (a Délivárosi), sőt a városi lakások jelentős része is — a közintézmények és lakók beköltözése mellett — szállások oéljára szolgál. 1952-ben — mint más vonatkozásban már utaltunk rá171 — a dolgozók túlnyomó többsége, mintegy kétharmada (10 000 fő körüli létszámmal) barakklakó, illetve a szállás céljára igénybe vett lakások használója volt. A szálláshelyek felszereltsége, illetve tisztasága és kulturáltsága rendkívül eltérő képet mutatott.1'78 Minden vonatkozásban kedvező helyzet jellemezte például a Gyárépítő Vállalat szállásait. Másutt, több helyen a tisztálkodás okozott gondot. Általában megoldott volt a tüzelőellátás. Ugyanekkor megoldatlan volt a szárítóhelyiségek kérdése, egyes helyeken pedig (pl. a Déli városi barakktáborban) a fürdési lehetőség, a meleg víz hiányzott. A közétkeztetés helyzetén a konyhák decentralizálásával, fedett étkezési lehetőségek biztosításával javítottak. Még mindig visszatérő gondot jelentett az ebédek késése és az ebből adódó munkaidőkiesés. A szakszervezet Városi Bizottsága és üzemi bizottságai mellett működő társadalmi ellenőrzési csoportoknak jelentős, de nem egyöntetűen népszerű munkát kellett végezniök a körülmények tervszerű javítása érdekében.173 A politikai szervek pozitív hozzáállása mellett egyidejűleg hatott a műszaki és gazdasági vezetés viszonylagos érdektelensége, „oda nem figyelése". A dolgozók jogos követelése mellett viszont egy részüknél olyan kárhoztatható magatartás is érvényesült, amely az elért eredményeket sem tudta megbecsülni (például gyakorta történtek rongálások). A szakszervezet lényeges feladatának tekintette a beteg, táppénzes állományban álló dolgozók felkeresését.174 Az aktívák a munkahelyi szolidaritás, együttérzés kifejezése mellett ellenőrzési feladatot is elláttak. Kétségtelenül érdembeli szerepük volt abban, hogy a hiányzások aránya lényegesen csökkent. Az aktívák személyes ellenőrzése mellett látogatással bíztak meg azonos településen lakókat (például a Mélyépítő Vállalatnál), vagy a tanácstól érdeklődtek levél313