Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

képes politikai és szakkáderek ezrei acélozódjanak meg."124 Ezek a célkitűzések elevenen éltek és hatottak a határozatot követő években, és az értük végzett munkának döntő szerepe volt az elért eredményeikben. Abban, hogy a hatalmas építőmunkában nemcsak objektumok sora készült, hanem formálódtak, fejlődtek azok is, akik ezeket létrehozták. Az alakulóban lévő munkásosztályhoz fűződő pártpolitikát a megnyerésre, a közös célokért folyó közös munka megvalósítására való törekvés jellemezte. A nagy célnak alárendelten, de ugyanakkor annak végrehajtási feltételeként a munkásosztályba történő átmenet feltételeit kellett megteremteni. Ez lassúbb folyamat volt, mint a tervfeladatok teljesítése. Az itt dolgozóknak mintegy kétharmada a falujában (ahol többségének a családja lakott) már munkásnak, az építkezésen viszont még paraszti munkavállalónak számított. A munkahelyváltozás csupán elhatározás kérdése volt, de a foglalkozás megváltozása, a teljesen új szakma elsajátítása, a korábbitól eltérő életforma kialakítása szélesebb körű támogatást igényelt. A munkavállalók ehhez szinte minden segítséget megkaptak az építkezésen. A különféle szakmai tanfolyamok, átképzők elsősorban a jelen, az iskolai rendszerű oktatás (pl. a gépipari technikum esti tagozatának beindulása) már a jövő szakembereit képezte.125 Különösen nagy lehetőségek álltak az építkezés fiataljai előtt. A szakmai képzés, a szakma elsajátításának lehetősége nemcsak biztosítva volt, hanem széles körű agitáció folyt a különféle képzési formákba történő bekapcsolódás érdekében. Az emberek világnézetének, jellemének alakításában központi helyet foglalt el a munka. A munkában pedig — mint az előzőekben erről már volt szó — a párt tagjai és a DISZ fiataljai jártak az élen. Pozitív példájuk, elvtársi segítségük, agitációs tevékenységük emberek százaira volt formáló hatással. A pártszervezetek nevelő munkája, a bírálat és a dicséret; a vállalatok részéről megnyilvánuló anyagi elismerés, az élenjárók soron kívüli lakáshoz juttatása, a legjobbak számára adott helyi és országos kitüntetés ösztönzőleg hatott a munkában, alakítóan az emberre. De nem fukarkodtak szankciók alkalmazásával sem azokkal szemben, akiknél más eszközök nem vezettek célra. Sőt, esetenként a büntetés (megszégyenítés) eltúlzására is akadt példa. Az emberekkel történő foglalkozás jellemző vonásaként említjük meg a dolgozók észrevételeit, véleményét igénylő — elsősorban a pártszervezetekre jellemző — munkastílust, a sajtónál a munkáslevelezők hálózatának kialakítását. Figyelemre méltó — és eredményeiben mérhető — rétegpolitika érvényesült az értelmiséggel, azon belül is elsősorban a gazdasági és műszaki értelmiségiekkel kapcsolatban. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a fiatalságra; mind az állandóan, mind az időszakosan (nyári táborban) munkát vállalókra. Az emberek elbírálásának, értékelésének alapjává a munkát tették. Ez lehetővé tette, többek között, hogy a párt szövetségi politikája nagyobb túlzásoktól mentesen érvényesült, például a lehető szövetségesek (mint a kétlakiak, a kulákká minősített középparasztok) munkába állítása során. Az osztályellenséggel (deklasszálódottakkal, kitelepítettekkel, kulákokkal) kapcsolatban a ,,munkát igen, de funkciót nem" elvet érvényesítették.126 A ko305