Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

Imre 7 tagú vasbetonszerelő-brigádja 252 %-os teljesítéssel és 2375 óra megtakarításával a harmadik helyen végzett. Az építkezés vezetői — az augusztus 2-ig elért eredmények alapján — jelentést küldtek felajánlásaik teljesítéséről a Központi Vezetőségnek.93 A határidő-rövidítésekre vonatkozóan azt állapították meg, hogy a városépítésben a helyzet kedvező, több helyen néhány napos, sőt hetes előnyre tettek szert. A föld alatti hálózatok építésében közel 100%-osak voltak a teljesítések. A közlekedési építkezéseken a feladatok végrehajtása egyenetlen volt, több helyen napokra, illetve hónapokra terjedő lemaradással. A gyári építkezésen a kép szintén változatos: a kokszoló építése általában jól haladt, a Martinnál a keretállások beemelésében előnyre tettek szert, másutt 10 napos hátrányba kerültek. A tűzálló-téglagyár egyes munkahelyein, illetve az erőmű építésén általában lemaradás mutatkozott. Nem történt megfelelő előrelépés a takarékosság és a minőségi követelmények érvényesítésében. Egyéb vállalásokban eredményekről adtak számot: a 26-os tröszt, a Betonútépítő Vállalat a gépkocsik kihasználási fokát növelte; a Sztahanov-mozgalom terjedése a városépítésnél figyelemreméltó, a kőművesek 92, az ácsok 100, a vasbetonszerelők 50 %-a dolgozott a módszerrel. A munkafegyelem területén a helyzet javult: a magasépítésben 1,3, a mélyépítésben 1,9 %-ra szorították vissza az igazolatlan mulasztásokból adódó órák arányát. Az elért eredmények tehát részleges, de az előző havinál jelentősebb sikereket hoztak. Az építkezésen adódó problémákat maradéktalanul legyűrni azonban nem sikerült. Ebben közrejátszott több — a dokumentumok alapján is nyomon követhető — kedvezőtlen körülmény. Ezek közül legjelentősebb a krónikussá vált munkaerőhiány volt. A Központi Vezetőség 1950 novemberi — Dunai Vasművel foglalkozó — határozatában a szükséges létszámot 1952-re „átmenetileg 30 000 fő felett" állapította meg.94 Ezt elérni azonban az építkezésen kívül álló okok következtében nem sikerült. 1952 nyarán a dolgozók száma a határozatban szereplő 30 ezernek a felét érte el. A hiány eleve kizárt mindenféle válogatási szempontot, sőt — a rendelkezések ellenére — munkakönyv nélküliek alkalmazását is szükségessé tette; még akkor is, ha emiatt a gazdasági vezetőknek esetenként nagy összegű büntetést kellett fizetniük. Becsült adatok szerint a dolgozóknak mintegy kétharmada napi, illetve heti bejáró volt, A dolgozók jelentős hányadának (egyharmadának) napi utazása a mulasztások gyakoriságában, a fegyelem lazításában játszott szerepet. A tűzálló-téglagyárnál a II. negyedben a szükségesnél 23 %-kal kevesebb munkáskéz állt rendelkezésre, emellett még 1100 munkanap esett ki az igazolatlan mulasztások következtében.95 A feszített tervek és az emberhiány a nyújtott (12 órás) műszakok, túlórák, a pihenőnapi foglalkoztatások bevezetését tették szükségessé.96 Még akkor is, ha a Központi Vezetőség 1952 júniusi határozata ezek esetében mértéktartásra intett, illetve mellőzésükre hívta fel a figyelmet. A munkaerőgondok mellett más, gyakran szerteágazó problémák is jelentkeztek.97 Volt példa a vállalati határidők további erőltetett rövidítésének szorgalmazására (pl. a Martinnál), a munkautalványok és a versenynyilvánosság elhanyagolására (pl. a 26/2-es Vállalatnál), a Sztahanov-mozgalom elbürok297