Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)
Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.
Á területi jelajánlások bevezetése, az alkotmány ünnepi munkaverseny kezdeményezése a tervek teljesítése érdekében A június elején tartott termelési értekezleteken kezdeményezés indult, hogy augusztus 20-át munkasikerekkel köszöntsék az építkezés dolgozói. Az egyes tanácskozásokon elhatározott kezdeményezés, majd összegezése és nyilvánosságra hozatala jelentős visszhangot váltott ki, nemcsak az építkezésen, hanem országosan is. A Szabad Nép vezércikkben üdvözölte a borsodi kohászati üzemek, illetve a sztálinvárosi építők hazafias mozgalmát,51 amelyben a harmadik negyedévi tervük túlteljesítését vállalták, úgy, hogy ezt összekapcsolták a második negyedévi terv végrehajtásával. Az 1952. évi módosított tervfeladatok nagyságát érzékelteti, hogy a korábbiakat meghaladó összeget kívántak az építkezésre fordítani, és ennek eredményeként a teljes beruházás 40 %-ának kellett az év folyamán megvalósulnia.52 A megkezdett technológiai üzemeknek a következő évben el kellett készülniök, illetve számoltak a termelésbe lépésükkel. A feladatok arányát mutatja, hogy az 1953. évi átadásra tervezett 700 m3-es nagykohónak csák az alapozásához 130 tonna vasat és 1300 m3 betont használtak fel. A kokszolómű építése— amelyet szintén elkezdtek — 500 ezer m3 föld megmozgatását tette szükségessé, hiszen negyven épületével egy Margitsziget nagyságú területen létesült. Készült a Mátravidékit meghaladó kapacitású erőmű. A Martin-acélműnek 1953. negyedik negyedében már acélt kellett adnia, a tűzálló-téglagyárat pedig még 1952-ben kívánták átadni. A városban a korábban tervezett 500 lakás mellé az éves programiban további 8—900 építését tervezték, benne üzletek sorával, parkok és sétányok létesítésével. E célok az építkezés addigi arányaihoz viszonyítva lényeges változást jelentettek, végrehajtásuk pedig a korábbiaknál nagyobb erőfeszítéseket igényelt. Nemcsak a helyi építőktől, hanem az építkezésben érdekelt országos irányító szervektől, közreműködő vállalatoktól is. Az építés ütemének meggyorsítása az anyagellátás javítását és minőségének emelését követelte; az „Ép téglát a Vasműnek!" — jelszó jegyében nem könnyű feladat hárult az Anyagellátó Vállalatra: a mennyiség növelésével párhuzamosan a minőséget is javítania kellett. A gépeket szállító vállalatok a határidő előrehozatalát vállalták (például a Ganz Villamossági Gyár, a jászberényi Aprítógépgyár53). Valamennyi érdekeltnek össze kellett fognia ahhoz, hogy a tervek, illetve a vállalások megvalósíthatók legyenek az ország legnagyobb beruházásán. A fő célkitűzésre kellett összpontosulnia minden erőfeszítésnek magán a beruházáson is. Az előreutalványozáson alapuló havi munkaversenyek év eleji sikerei után a Városi Pártbizottság kezdeményezésére megindult a munka a területi felajánlások rendszerének előkészítése érdekében. Ennek kapcsán konzultációk, tanácskozások sorát szervezték — mindenekelőtt a kommunista műszakiak részvételével — a felajánlások új rendjének kidolgozására. Ennek alkalmazásával — mint erre Földes László rámutatott54 — „sikerült elérni azt, hogy egy közös cél felé tereltük a különböző vállalatok felajánlásait és megteremtettük 287