Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

hogy a műszaki feltételek biztosítása mellett, a sztahanovistaik számát a májusi 835-ről a második negyedév végére 1000-re emeljék. Ezzel összefüggésben az új módszert alkalmazók arányát a falazásban 58-ról 65, a vasszerelésben 70-ről 76 %-ra tervezték növelni. A szükséges feltételeket a munkamódszer-átadás, a kéthetenkénti sztahanovista péntekek és az ötletnapok rendszeressé tételével, a kőműves, az ács és a vasbetonszerelő szakrnában instruktorok beállításával, a sztaha­novista műhely és raktár felszerszámozásával, az új módszert ismer­tető kiadványok megjelentetésével, és nem utolsósorban az üzemi bi­zottságok mellett működő műszaki-gazdasági bizottságok aktív támo­gatását igénybe véve tervezték végrehajtani. Meghatározták, hogy vállalatonként és főépítésvezetőségenként havonta tartandó ellenőrzés keretében értékelik a végrehajtást. A tapasztalatok összegezésére pe­dig a vállalatvezetői értekezleten és üzemi bizottsági üléseken kíván­tak sort keríteni. A vállalati intézkedések, a szakszervezeti bemutatók és tapasztalat­cserék révén felélénkült az újítómozgalom, követőkre talált az új munkamódszerek alkalmazása.42 Az újítások alkalmazása lehetővé tet­te az új normát is meghaladó teljesítmények elérését, sőt a réginél magasabb kereset biztosítását is. A Szlipcsevics-féle kaloda felhaszná­lásával például Tóth János kőművesbrigádja a 12 m3-re emelt napi normát a bevezetés kezdetén 155 %-ra teljesítette, 6,80 Ft órabérát­laggal. E jelenség még nem volt általános, de alkalmas volt annak bizonyítására, hogy az újításokhoz és új módszerek alkalmazásához fűzött elképzelések részben reálisak voltak. Másutt (például Kamarás István kőművesbrigádjában) az új norma alkalmazásában az hatott ösztönzően, hogy a kaloda felállítására fordított időt is megfizették a segédmunkásoknak. Bérük alakulására viszont lényeges hatással volt a szakmunkás teljesítménye: így a kollektíva együttműködésében va­lamennyién érdekeltté voltak téve. A jó közösség már eleve garancia volt mind^ az eredményes munkára, mind az azzal arányban álló ke­reset elérésére. Az újító mozgalomba bekapcsolódó műszakiak újításai között jelen­tős volt a Prjevara Ferenc és Makránszky László (a Városépítő Válla­lat vezetőjének, illetve főmérnökének) nevéhez fűződő gördülő építő­állvány bevezetése. Alkalmazásával nemcsak az állványozásra fordí­tott idő csökkent, hanem a felhasznált faanyag mennyisége is. A Herth és Gál mérnökök által készített téglakeretek alkalmazása a falazás munkájának gyorsítását tette lehetővé.43 Az időnyerésért folytatott munkát jól érzékelteti a Betonútépítő Vállalat példája. Itt a megyei béketaláíkozó tiszteletére folyó májusi versenyben — a Dimávag kez­deményezéséhez csatlakozva — bevezették a mozgó gépen történő műszakátadást.4,4 Az új módszerek alkalmazásával párhuzamosan törekedtek a minő­ségi követelmények fokozottabb figyelembevételére, az azzal való tö­rődésre, továbbá az élenjárók munkájának elismerésére és jutalma­zására. Ennek az elvnek az érvényesítése alapján — az építkezés történetében első ízben — a gépgyárban az érintettekkel megfizet­tették a selejtet.45 A minőségileg kifogástalan munkát végzők pedig — amennyiben tervüket teljesítették — külön jutalomra számíthat­285

Next

/
Oldalképek
Tartalom