Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

val, de fenntartja a bizonytalanságot az „atyai hatalom alatt állók" részére a szavazati jog meg nem adásával. Különösen a honorátiorok választójogának elvi megtagadása határozottan konzervatív befolyást jelent különös tekintettel a jelentékeny Fejér megyei református papságra, kik között kevés volt a nemes. Az értékeléshez lásd Degré Alajos cikkét: FMTÉ, 7, 128— 136. Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt. 79 Fejér vm. kgy. 4517—4521 1845. sz. 80 Fejér vm. kgy. 4558/1845. sz. 81 OL A. 45. Acta Praes. 670/1845. sz. — Zichy ugyanis még nem tudott arról, hogy a Kancellária már az év január 26-án a király nevében egy titkos praesidiálist küldött a megyéket vezető „moderátorokénak, ha megyéikben tisztújító széket akarnak tartani, azt legalább egy hónappal előbb a Kancelláriának jelentsók, hogy ha a „tisztújító szék tartását könnyítő s annak sikerteljes eredményét elősegítő adatok birtokában lenne", azt rendelkezésére bocsássa. Mivel egy sereg megyében tisztújító széket tartottak anélkül, hogy előzetesen jelentették volna, a Kancellária most ismét hivatkozik a király parancsára, hogy a tisztújító szék tartását mindig előzetesen jelentsék a kancellárnak. Ezt a titkos praesidiálist Fejér megye akkori főispánja nem kapta meg; így Zichy sem tudhatott róla (OL A. 49. Acta Praes. secretiora 59 1845.). A tisztújítást Zichy október 31-én a Helytartótanácsnak is jelentette, ahol a jegyzőkönyvet és jelentést felterjesztették az uralkodóhoz. (OL C. 44. Dep. pol. comit. 1845. 1 kútfő 318. t, 1846. 1 kútfő 19. tétel) A buzgó Zichy a nádornak — ki egyébként a Helytartótanács elnöke volt — külön is küldött jelentést arról, milyen simán zajlott le a közgyűlés. A nádor örömét fejezte ki. hogy Zichy a közigazgatási működést ilyen szép sikerrel kezdte meg. (OL N. 24. József nádor iratai. Politica. 663 csomó. 1902 1845. nov. 2.) 82 Madarász József csupán egy személyes — bár Zichyre jellemző — epizódról számol be. Az adminisztrátor ugyanis a közgyűléseken az elnöki székből a grófok, bárók vagy pártjabeliek kivételével mindenki másnál elhagyta a szokásos „úr" titulust, s egyszerűen így hivatkozott: ,,amit Salamon Lajos", vagy „amit Madarász József" mondott. A határozott Madarász László, az 1849-es debreceni rendőrminiszter visszaadta a kölcsönt, s egyik felszólalásában Zichyt utánozva hivatkozott: „amit Zichy Ödön mondott". A gróf erre magából kikelve verte az asztalt, mondván: „hogy ő gróf és úr, és követeli, hogy őt mindenki grófnak és úrnak címezze, mert utazott ő már Amerikában is, és ott is ekként címezték". Persze Madarász László sem késett a felelettel. Némi iróniával jegyezte meg. az, hogy valaki Amerikában jár, még nem jelent semmit, mert útibőröndként is utazhat, ö is nemes, és őt is az úr titulus illeti meg. Ha a főispánhelyettes ezt nem adja meg, ő sem köteles más titulust adni. Zichy ugyan a főügyész útján széksértést kívánt megállapítani, de erre a főügyész nem vállalkozott. Így Zichy vált nevetségessé (Madarász József i. m. 94—95.). 83 Fejér vm. kgy. 448/1846. 84 OL N. 24. József nádor lt. Politica. 664. cs. 48/1846. sz. A horvátországi és honti sérelmeket lásd alább. 85 Horváth Mihály: Huszonöt év i. m. II. 316 sk. A bihari visszaélésekre számos jelentés van a nádori levéltárban. OL József nádor lt. Politica. 663. cs. 2254/1845. Vay Ábrahám máramarosi főispán információja, 2265/1845. a Bihar megyei konzervatívok, 2266/1846. alatt az ellenzékiek jelentése a nádorhoz. 664. cs. Sombory Imre jelentése a nádorhoz a bihari ügyben. L. még Szárazberki Nagy József emlék jegyzetei. Bp., é. n. 122—124. 86 Kónyi i, m. I. 550 sk. 87 Horváth Mihály i. m. II. 327 sk. 88 Horváth Mihály i. m. II. 335 sk. 89 Fejér vm. kgy. 1380—1—2/1846. 90 Fejér vm. kgy. 1383 1384, 1385, 1387/1846. sz. 91 Fejér vm. kgy. 1391, 1392/1846. sz. 92 OL C. 44. Helytartótanács. 1846. 1 kútfő 324. tétel 93 A körlevelet közli Kónyi i. m. I. 574—587. 94 Fejér vm. kgy. 2574. 2575/1846. 95 OL A. 45. Acta Praesidialia 536/1846. sz. 270