Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

támadás esetleg tényleg eredményes lesz. Ezért felhasználva az ellenzék több tagjának Kossuth elleni féltékenységét, ellentámadásba lendült s főleg a Lónyayak segítségével egy középpárt létrehozása által akarta az ellenzék erejét megosztani. Közben Kossuth a kérdés napirendre tűzését előkészítendő a január 11-i kerületi ülésen keresztülvitte, hogy a kerületi ülés a horvát ügyben november 29-én kiküldött kerületi választmányra rábízza az adminisztrátori sérelmek összegyűjtését. Kossuth maga tagja volt e választmánynak s a március 1-ére elkészült jelentést túlnyomó részben ő fogalmazta meg.1'21'® A harmadik, a középutas párt ugyan nem alakult meg, de bizonyos együttműködés jött létre egyes ellenzékiek — főleg nagybirtokosok — és a kormánypárt között. E csoportosulás úgy akarta kifogni a szelet Kossuthék vitorláiból, hogy az adminisztrátori ügyben V. Ferdinánddal 1848. január 31-én királyi leiratot bocsáttatott ki,130 amelyben az alkotmány és a törvényiek sértetlen fenntartását ígéri s „a megyei kormányzás körében a múlt országgyűlés óta tett kegyelmes intézkedéseiről" akként számol be, hogy azt egyedül a közigazgatás érdekében tette s ,,a végrehajtóhatalom törvényes jogköre legkisebb részben sem lépetett át." El akar oszlatni minden aggodalmat. Főispáni helytartókat már századok óta kineveztek, bár most nagyobb számmal. Ezt a körülmények igényelték. Tovább is ragaszkodik az 1723:56., az 1790:10. tc.-ekhez, s az 1827. évi §888 sz, királyi válaszhoz s ennek megfelelően kívánja a főispáni hivatal méltóságát teljes épségben megőrizni. Kéri ezek után az országgyűlést, hogy figyelmét a törvényhozási tárgyakra fordítsa.131 A leirat kihirdetésére február 1-én került sor, mely után az alsótábla tagjai között megindult a tárgyalás megfelelő válaszfelirat kidolgozására. A döntés erőpróba volt, hiszen ha tudomásul veszik az ígéretet, nem értek el semmit az adminisztrátori rendszer felszámolásában. A február 5-i kerületi ülésen az ellenzék válaszát Szentiványi Károly gömöri követ akként terjesztette elő, hogy az országgyűlés mondjon köszönetet a király alkotmányos szándékáért, de az aggodalom, a sérelem megvan s azt csak az adminisztrátori rendszer felszámolása szüntetheti meg. Óriási meglepetést keltett, hogy ezután az ugyancsak ellenzéki Lónyay Menyhért Bereg megyei követ közvetítő javaslatot tett, amelyben a rendek a köszönet mellett megszűntnek nyilatkoztatják aggodalmaikat s annak a reménynek adnak kifejezést, hogy a „kornak halasztást nem szenvedő kérdései megoldatni alkotmányos irányban fognak."132 A kormány taktikázásának sikerült ez alkalommal elérni, hogy Lónyai indítványát fogadják el 23:22 arányban.133 Az ellenzék kossuthi vonala már csak azt érhette el, hogy néhány napig ne tartsanak nyilvános ülést, hogy ez alatt rendezhessék soraikat.134 Az adminisztrátori rendszer fenntartásának veszélye, amely a királyi leirat után is kísértett, most már meggondolásra késztette a Lónyayval szavazó ellenzéki követeket és ezért a több napi zárt tanácskozáson az ellenzékiek olyan feliratban egyeztek meg, amelyet február 12-én az alsótábla ülésén előterjesztve a nagy többség elfogadott. E feliratban megköszönték a király gondját az aggodalmak eloszlatásában, de részletesen rögzítették azokat a 261