Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

azokat meghallgassák. Ezért a megyét kötelesek esztendőnkint beutazni. 15. Gondoskodjanak, hogy a kir. rendeletek szerinti adó és katonai összeírások időben elkészüljenek s a megye azokat felterjessze. 16. Felügyelni kell az útlevelekre, az utak, építmények állapotára (1840:9. tc. 35—36. §), s figyelniük kell arra, hogy a közmunkákat igazságosan vessék ki és pontosan teljesítsék (1844:9. tc). 17. Felügyelniök kell a katonai elszállásolásra s az esetleges kihágások esetén azok orvoslására. 18. Ügyelniök kell az ipar és mezei gazdaság felvirágzására, termeivényeik eladására s arra is, hogy a községek ne szenvedjenek kenyérben szükséget. 19. Végül nem szabad megyéjükből külön engedély nélkül eltávozniuk. Erélyesen kell végül törekedniök a főkormányzóknak a belső béke és csend fenntartásán, s magukat az utasításokhoz legszigorúbban kell tartaniok.53 Hogy az adminisztrátori rendszer mit jelentett az országnak, mutatja az 1849-es kormány igazságügyminiszterének Vukovics Sebönek, a 48 előtti ellenzék egyik kiváló tagjának emlékezése, aki összehasonlítást tesz a főispáni állás és betöltői és az adminisztrátorok között. ,,E rendszer behozatala előtt — írja Vukovics, — kormánytisztviselők a megyék élén nem állottak." A főispánok országos méltóságot viseltek, a megyék felügyelői voltak a törvény szerint s egyéniségüknek megfelelően „majd megőrzék törvényes függetlenségüket, majd meggörbedtek egyes esetekben a kormány ösztönzései előtt, de nem foglalkoztak a megyei igazgatás részkérdéseivel. Mivel a törvényhozásban kötelesek voltak jelen lenni, sokszor voltak távol a megyétől. A törvény szerint az ott felsorolt eseteket kivéve elmozdíthatatlanok voltak, így hivataluk természeténél fogva nem lehettek a kormány vak eszközei, „sőt hivatali tekintélyük féltése buzdítá őket állásukat bureaucratikus alárendeltségig le süllyedéstől ótalmazni". Ha pedig valaki közülük a kormány célját mozdította elő, azt a magyar kormány iránt tette. Legtöbbször a nádor befolyása alatt voltak, kivételt képeztek, akik annak körén kívül kerestek támaszt. Ezzel szemben az adminisztrátorok helyzete egész más volt. Róluk a törvény nem tudott, ők nem viseltek országos méltóságot, hanem a kormánytól kinevezett s általa elmozdítható tisztviselők voltak. Feladatuk volt, hogy a megyékben „a kormány érdekében minden hatalom gyakorlatába betolják magukat". A kormánytól magas fizetést kaptak. Az országgyűlésen nem vettek részt, így mindig a megyében működtek, ahol az igazgatás és törvénykezés vezetését egyformán maguknak igényelték. Működésük alatt az ország kormányzata a törvényes kormányszékek mellőzésével az osztrák kormányra ment át. De még ha az udvari magyar kancellár bele is folyt a kormányzatba, az is elveszítette az osztrák kormánnyal szemben minden Önállóságát. „Azért nem volt gúny, hanem való nevezete a dolognak, — írja végül Vukovics — midőn az adminisztrátorokat Kreishauptmannoknak nevezték el az országban."54 Az adminisztrátori rendszer246