Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

sági élet jelen időkben akként fejlődött ki, hogy a kormánynak legtörvényesebb rendeletei is, mielőtt foganatba vétetnének, legkisebb részleteikben is, nemcsak józanul s törvény szerűleg vitattatnak meg, de a túlzók s gyanúsítok által, saját pártjuk érdekében olly örömest ki is zsákmányoltatnak." A Helytartótanács tehát előre látja, hogy a királyi utasítás egyes kitételei felett nagy viták lesznek. Nehogy tehát a kormány legtörvényszerűbb intézkedései is sérelmet szenvedjenek, amikor az ellenzék törvényhozási intézkedést fog igényelni, s nehogy a mérsékeltebbekben is kétely támadjon minden részlet értelmezésé felől s így a király üdvös célzatait félreértsék, a Helytartótanács kötelességének tartja, hogy mielőtt az utasítást kiküldené, annak nem lényege, de néhány kitétele iránt észrevételt terjesszen elő. Az eredeti szerkezetben a Helytartótanács maga is a főispánok törvényes hatalmát vélte kiemelendőnek, s maga is elhagyta ennek ellentétpárját: kötelességük pontos teljesítésének igénylését. Most azonban azon kifejezés után: ,,a főispánok törvényes hatalmát, a törvények szigorú értelmében maga erejében fenntartsuk" beiktatni javasolja: „egyszersmind kötelességeiknek pontos teljesítésére ügyeljünk." Az 1. pontban a gyűléseken való elnöklés tekintetében a Helytartótanács kihagyatni kéri azt a szöveget, hogy ,,a mennyire s mikor magok szükségesnek vagy célirányosnak találják," mert ezt könnyen arra lehetne magyarázni, hogy valamely párt érdekében vesznek csak részt az üléseken. Ugyanezen pontban az udvar kihagyta a főispáni kötelességből, hogy „hol önkény, vagy visszaélés vagy részrehajlás kezdene keletkezni, orvoslást nyújtsanak". Ezt maga a március 26-i leirat is tartalmazta, helyes lenne tehát visszaállítani a szöveget. Kifogásolja a Helytartótanács, hogy a 2. pontból kihagyták, hogy a főispánok az elöljáróságoknak nevelési ügyekben is adhassanak segítséget. Az 5. pontból kihagyták „a szavazatok törvényes szabadságának" kifejezést. Pedig ez megnyugtatná a kedélyeket, amelyeket egy 1836. évi királyi leirat is már a törvényes szabadságról biztosított. Nem lenne célszerű erre nem utalni. Helyteleníti a Helytartótanács, hogy a tisztújításokról szóló jegyzőkönyvben és feliratban a nemesség vagy vallás megjelölve legyenek (8. pont). Az 1844. évi 3. és 5. tc. után ez nem lenne helyes. Mivel a 9. pontban az utasítás úgy szól, hogy a tisztújításon kívüli alispáni behelyettesítésnél a megyei főkormányzó „eleve" tartozik bejelenteni ezt a Helytartótanácsnak, s e szó könnyen félreértésre adhatna alkalmat, ennek törlését javasolják. Nem tartja szükségesnek a Helytartótanács annak külön lerögzítését, hogy a megyei kormányzók az uralkodó külön engedélye nélkül a kormányukra bízott megyékből el ne távozzanak (19. p.). Végül kifogásolja a Helytartótanács, hogy kimaradt a befejezés utolsó előtti szakaszából: „s ennél fogva az elősorolatakon kívül, ha meg némellyek, a megyék jobb igazgatása s az adózó nép fenntartására szolgálandónak látszanának, mindazt ugyanazon megyei kormányzók, az igazság, legfelsőbb szolgálat és közjó érdekében, törvényszerű módon sikeresíteni igyekezzenek". Mivel a főispánok teendői 243