Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

zett jogok védelmében s csupán annak kimondását kívánta, hogy a jövőben új, örökös főispánságok ne keletkezzenek.40 Mégis azzal, hogy az uralkodók a következő időszakban általában tartottak országgyűléseket, s azokon a szükséges adó- és újoncmegajánlást megtették, egyelőre elodázták a sérelmek kiújulását. V. Ferdinánd trónra lépése azonban módot adott a Habsburg jogar alatt álló országok kormányzását ellátó bécsi udvari konferencia agresszív tagjainak, hogy a törekvéseiket mindig fenyegető magyar megyék hatalmát megcsorbítsák. Ezt elsősorban a főispánok aktivizálásával remélték, akiken keresztül az udvar döntő befolyást kívánt gyakorolni a legtöbb megyében. A megyei ellenzéki mozgalmak megtörését célozták az 1832—36-os országgyűlés végén megindult politikai perek, elsősorban a veszedelmesebbnek tartott Wesselényi, majd az országgyűlési ifjak ellen, és végül sajtótevékenységéért Kossuthot is perbe fogták. A megyék azonban élesen reagáltak a perekre, felírtak a sajtó- és szólásszabadság védelmében, és egyre erősödött a megyei ellenállás. Az udvari konferencia most már halaszthatatlannak tartotta a megyékben az erélyes vezetés biztosítását. Pálffy kancellár útján utasítani kívánta a főispánokat, hogy minél többet tartózkodjanak a megyében, ott gyorsan és erélyesen toroljanak meg minden „visszaélést" a szólásszabadsággal szemben, és bűncselekmény, felségsértő kifejezés használata esetén biztosítsák, az eljárás azonnali megindulását. Ugyanakkor a konferencia azt kívánta, hogy intézményesen erősítsék a kormány befolyását a megyékben, szervezzék meg mindenütt a kormánypártot; ezt maga a főispán vagy az adminisztrátor vezesse. A kormánypártot a konferencia három tényezőre akarta alapítani: a közalapítványi igazgatás ügyészi apparátusára, a katolikus klérusra és a kamarai tisztekre. Már ekkor jelentkezik a Kancellária közvetlen beavatkozása, hogy megkerülve a nádort, illetőleg a nádor vezette Helytartótanácsot, közvetlenül rendelkezzék a főispánokkal.41 A későbbi években, ahogy József nádor kora előrehaladottabb lett, ez a tendencia általánossá vált. A bécsi udvar agresszívabb vezetése mindinkább ki akarja kapcsolni mind őt, mind a megyei élethez sokkal szorosabb szálakkal fűződő éppen ezért a törvényesség gátjaival küzdő Helytartótanácsot. A Kancellária igen gyakran közvetlenül elnöki rendeletekkel, ún. praesidiálisokkal rendelkezik. Az 1339—40. évi országgyűlés előestéjén — hála Deák bölcs mérsékletének és az udvari agresszivitás csökkenésének — bizonyos nyugalmi állapot állott be. Szokássá vált azonban továbbra is, hogy az olyan megyék élére, amelyeknek örökös főispánjai hivataluk ellátásában akár kiskorúság, akár más ok miatt tartósan akadályozva voltak, a kormány adminisztrátorokat küldjön, akik a vármegyékbe szoruló, de egyre erősödő nemzeti ellenállás megtörésére voltak hivatottak. Legfőbb feladatuk lett gondoskodni arról, hogy a vármegyék vezető tisztviselői, országgyűlési követei a kormányzatot támogató nemességből kerüljenek ki, és a vármegyék a kormány rendelkezéseit minél simábban hajtsák végre. Mivel azonban a kormány keze az örökös főispánságok által mégis kötve volt, az udvar a 40-es években egyre erősödő országgyűlési ellenzék, egyben a megyei önállóság letörésére agresszí239