Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

sem nemesek, sem jobbágyok nem voltak. Zselléreskedtek, pásztorkodással, kereskedéssel, aztán takácsmesterséggel foglalkoztak vagy kovácsok voltak, mint Tinódy András is. — Egy ilyen hazátlan zsellért (subinquilinus) találunk 1715-ben: Bocsor Istvánt Dudaron. Ez a falu különböző nemeseknek volt a birtoka, a falu termőföldje nemigen volt alkalmas a müvelésre, a lakosok pásztorkodással, makkoltatással foglalkoztak és abból éltek. — Azután Rátóton írják össze az évben Bocsor Mártont, akinek nincsen földje, s Kádártán (mindkét falu a veszprémi káptalan birtoka) Bocsor Gergelyt szintén hazátlan zsellérként, (aki azonban már 1720-ban nincsen ott). Mind a három falu a Bakonyban, illetve a Bakony szélén van, közel egymáshoz és közel Felsőörshöz. Kádárta és Rátót között alig 5 km van. Kádárta meg Dudar is alig 20—25 km-re vannak egymástól. 1715-ben a Bakony túlsó oldalán Devecserben is találunk még egy Bocsor Istvánt, aki szintén hazátlan zsellér. — Ez a Bocsor István, úgy látszik (Kádártától 50—80 km-re) messzebbre került a többiektől. 1715-ben találjuk Balatonfőkajáron a Polgárdiból ekkorra már odatelepült Bocsor Jánost és Benedeket. (Balatoniőkajár is ekkor különböző nemesek birtoka.) Bocsor Jánosnak és Benedeknek ekkor 1/6—1/6 telek földjük van. Enying en — ez Balatoni őkaj ártól kb. 15 km-re van — sem 1715ben, sem 1720-ban nem találunk senkit a Bocsor-családból. Balatonf őkaj ár Kádártától kb. 30 km-re van. Tehát egy bokorban 5—6 család, mind hasonló sorban, mert hiszen a kajári 1/6 telekrész jóformán semmi. Még 150 évvel a menekülés után is a Bakonyban és a Bakony környékén élnek és nem szóródtak szét.84 Balatonfőkajáron 1742, ill. 1745-ben két házasult van közülük; Botsor János és Péter. 1764-ig nincsen, ekkor minden bizonnyal előbbiek fiai kötnek házasságot: 1764-ben ifj. Takács Botsor János, 1766-ban ifj. Botsor István, 1767ben ifj. Botsor Ferenc, 1770-ben ifj. Botsor Mihály, 1772-ben ifj. Botsor Péter. S egyszerre népes családdá lettek Balatonfőkajáron. Jelenleg csak egy személy, Bocsor János lakik a helységben, aki őseitől úgy hallotta, hogy a Bocsorok „mindig Kajáron laktak." A többiek innen már mind elszármaztak, így Bocsor János testvére is Polgárdiba.85 A 1768. évi urbáriális rendezés során felvett összeírásokban, urbariális tabellákon, a szomszédos Enyingen szerepel Bocsor Sámuel, akinek 4/8 sessió földje van, — valószínűleg Balatonfőkajárról származott át ide, — és Dudaron Bocsor Mihály 2/8 telek földdel.83 Ennek a veszprémi ágnak a sorsa a menekülés után sokáig a zsellérkedés, majd lassan a jobbágyság lett. Anyakönyvi adatok híján nagyon nehéz bizonyítani, hogy a szétszóródott zalai nemes és a veszprémi jobbágy Bocsorok közül, — mert a Bocsor, Boczor, Botsor, Bochor név írása nem jelent semmi mást, mint a ,,cs" betű időnként másképpen írt formáját, — melyik tartozik az egyik vagy a másik ághoz. Különösen ma, amikor a II. világháború alatt a legrégebbi anyakönyvek nagy része elveszett. Idővel a jobbágysorból való felemelkedésnek új lehetőségei támadtak az iskolák révén. A Dunántúlon élő Bocsor-család református maradt a XIX. század végéig. Számukra kevés tanulási lehetőség volt a XVIII. században, különösen a pápai főiskola 1753-ban való elvétele után. De a pápai főiskola a türelmi rendelet után Márton István ener225