Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

őrletés, taksák, valamint a kifejezetten városi hasznos jogok: a mész-, tégla-, cserépégetés, kőbányászat. Ezek közül a bormérés és a vásárokon szedett taksák, helypénzek voltak számottevőek. A városi gazdálkodást a tanács ellenőrizte, arról számadást vezettetett. 5. kép: Székesfehérvár 1845-ig használt pecsétje (OL V. 5) A város közjogi helyzetére utal a vörös pecsételes jogának megadása. Részletesen leírja a Diploma Leopoldinum a város címerét, melyet a tanács — latin felirattal — pecsétként használt. 1843-ban a választópolgárság beadvánnnyal fordult a város tanácsához. Kérte, hogy a „városi pecséttel bezárt magyar levelek, s a város hiteles pecsétjével megerősített magyar nyelven szerkesztett irományok magyar köriratú pecséttel láttassanak el".

89 Javaslatukra a magistratus a Helytartótanácshoz fordult. Ennek eredménye volt az 1845. böjtmáshó (március) hatodikán Bécsben kelt, az uralkodó által kiadott oklevél.

n Ez Székesfehérvár régi körpecsétjét olyképpen hagyta jóvá, erősítette, ill. újította meg, hogy az addigi deák körirat helyébe, két arany vonal közt e körülírást tette: „Székesfejérvár szabad királyi város pecsétje 1845." Az uralkodói oklevél tartalmazza a város címerének újabb leírását is. Igen figyelemreméltó, hogy a leírás ellenére a város nem pontosan használta azt.