Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

Kuti, Gyón és Isztimér birtokokat. Az adománylevél azt a feltételt állította, hogy ha a várat az uralkodó visszafoglalja, a város a birtokokat visszaszolgáltatja „őfelsége hívének", Móré Lászlónak. A város a birtokok összes tartozékait, jövedelmeit, haszonvételeit is megkapta.11 Az adománylevélben szereplő birtokokat Fehérvár sohasem birtokolta, hiszen — kétségtelenül a török uralom miatt — a beiktatás sohasem történt meg. Ennek ellenére a török alóli felszabadulás után a város erőfeszítéseket tett a „jobbágyfalvak", elsősorban Vál, Veréb, Velence és Tabajd visszaszerzésére. A tanács 1694-ben az Űjszerzeményi Bizottságtól kérte korábbi birtokait.16 Két évvel később Kolosváry Mihály jegyző Bécsbe utazott a birtokok ügyében.17 A városnak azonban nem volt kezében az 1541. évi adománylevél, a magyar udvari kancellária pedig nem bocsátotta rendelkezésére a Liber regiusban levő, az adományra vonatkozó bejegyzést. 17a Tabajdot a XVIII. század elején az Űjszérzeményi Bizottságtól 1000 Ft-ért Balog János váltotta meg.18 1722-ben, mikor Verebet a komáromi jezsuiták kapták meg, a város a magyar udvari kancelláriától kérte — de nem kapta meg — az 1541. adománylevél másolatát.19" Az 1723. évi beiktatáskor a város nevében Vörös György városi bíró ellentmondott a tanács és az egész község nevében.20 A tiltakozás a személynök elé került, dé eredménnyel nem járt. Két évvel később a város Meszlényi János Velence birtokba való beiktatása ellen tiltakozott.21 A jobbágy falvak, a földbirtok hiánya a város egész XVIII. századi történetén végigvonul. Kevés lévén a város határában a megművelhető mezőgazdasági terület, valamint legelő, a városnak Báránd pusztát kellett a pálosoktól bérelnie. A „jobbágyok" hiányára utalva tagadta meg pl. a tanács 1748-ban fuvar teljesítését.22 A Kamarához és Helytartótanácshoz felterjesztett városi jelentésekben állandóan visszatérő panasz a földbirtok hiánya.23 A 145 évig tartó török uralom alatt a város középkori kiváltságai veszendőbe mentek. A török alóli felszabadulást követő évben az Ujszerzeményi Bizottság a városnak új rendtartást24 adott, melyből megmaradt kiváltságai megállapíthatók. Az utasítás szerint a város felettese a budai kamarai adminisztráció lett, a tanácsnak e mellett a katonai parancsnok javaslatait is figyelembe kellett vennie. A tanács egy évig maradhatott hivatalában, ezt követően le kellett mondania. Választásról az utasítás nem beszél. A főbíró elnökölt a tanácsülésen, javaslatait a jegyző útján tette meg, hatáskörébe más tanácsos nem avatkozhatott; a javaslatról szavazni kellett. A főbíró tekintélyét növelte az az intézkedés, hogy a tanácsülés befejezése után ő állhatott fel elsőként. Szablyát és nádpálcát hordhatott, a tanácsosok csak nádpálcát. A tanács legfontosabb feladata a rendészet volt. Két éjjeli őrt alkalmazott, akik a Belváros két részében az órákat ki-kiáltották, a házakat tűztől és betöréstől óvták. „Ne fordulhasson elő, hogy a házakat elbontsák és faanyagukat eltüzeljék, amint az az elmúlt télen történt" — mondja az utasítás. A fából készült, sárral betapasztott tűzveszélyes kéményeket téglakéményekkel kellett kicserélni. Minden hónapban megvizsgálták a tűzhelyeket és kéményeket, a házaknál lajtorját, csákányt, vedret tartottak. A tanács gondosko152