Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)
Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében
mára csak meghatározott bíróság előtt engedélyezte, e területi kötöttséggel a párhuzamos elfoglaltságból adódó zavarok kiküszöbölését remélve. Az V. században azután a létszám újra kötött lesz, így bizonyos testületi jelleget nyertek az advocatusok, felvételük során a céhbeliek gyermekeit előnyben részesítették, megkívánták a szakképzettség vagy tanulmányi idő igazolását, és a bíróság, illetve hatóság fegyelmi jogkört kapott a hivatás gyakorlói felett.12 E fegyelmi joghatóság szükségessége abból adódott, hogy a forrásokból kitűnően megjelennek a jogi szakképesítéssel való visszaélések. Így például a per tárgyára vonatkozó egyesség, a ,,quota litis", a perhúzás, az ellenfél becsmérlése, összejátszás az ellenféllel, a tanúk befolyásolása stb.13 A testületi jelleg ugyanakkor a bírósággal való szorosabb együttműködésnek, alkalomszerűen a képviselők bírókénti szerepeltetésének lehetőségét teremtette meg,14 amit viszont az e körön kívül állók kifogásoltak. Jelenségek, amelyekkel még találkozni fogunk a fejlődés során, s amelyek igazolják, hogy a jogérvényesítés és jogszolgáltatás formai-technikai része nem annyira a gazdasági-társadalmi rend függvénye, mint inkább a jogi felépítmény és a társadalom laikus része közti kapcsolat sajátos jellegéből adódó problémáké. 2. Képviselet és jogi tanácsadás Európában a XI. századig A rabszolgatartó társadalomból a feudális társadalomba való átmenet időszakában az európai gazdasági élet az áruforgalom szempontjából erősen visszaesett. A jobbágy gazdálkodás, a terményben történő adózás területenként autark, egymástól elszigetelt gazdálkodó részeket hozott létre, köztük a kapcsolat szegényes volt. így a gazdasági életet bonyolult finomsággal szabályozó római jogrendszer a leges romanae barbarorum jóval primitívebb formájában élt tovább, és még ezen belül is kétséges, mennyi volt belőle az élő jog.15 Az egyház ugyan a későbbi megfogalmazás szerint élt a római joggal, de ezt a tételt egyrészt az újabb kutatás nem egyértelműen fogadja el,16 másrészt ugyancsak kérdéses, hogy az egyházi jogi kódexekbe felvett római joganyagból mennyi volt az eleven. Mindenesetre szándékosan történt, hogy e fejezet címéből a fejlődés szót kihagytuk. A feudális társadalomban a rendi előjogok ellenére a kizsákmányolt réteg már nem jogtárgy, hanem jogalany. Ebből adódóan a jognak a társadalmi igazságot érvényesítő tendenciája egyúttal az osztályellentéteket is leplezi. Ezáltal rendszerébe belső elentmondás került, ami az egyes jogász számára megnyitotta annak lehetőségét, hogy az ellentmondó társadalmi érdekek közül valamelyiket képviselje, esetleg a csoportérdeket a társadalmi haladás érdekével szemben. Ez érződni fog az ügyvédség korai formáinak kialakulásánál. A rendi megosztottságnak megfelelően a kora középkorban sokféle bírósággal, sokféle perrenddel találkozunk. Legkorábban az egyházi per rendje bontakozott ki, egyrészt az Egyház hatalmi és vagyoni helyzete miatt, másrészt azért, mert az Egyház soraiba tartozott a kor 11