Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - II. Forrásszemelvények az ügyvédség történetéhez

tás menetét. Az ügyvédektől, mai számuk mellett is, gyakran követel a tábla munkát. Miképpen fognak ők korlátozott számban eleget tehetni? Az ügyvédek száma most sem ismeretes, még sokkal kevésbé lesz az a jövőben. Igaz, sok­szor számos ügyvéd lép be az ügyek terjedelméhez képest alperesek, szava­tosak, pótszavatosok és beavatkozók részéről. Ily perek legnagyobb szám­mal a Kúria előtt vannak. Ha az ügyvédeknek mind a vállalható ügyeit, mind létszámát korlátozni fogják, mi módon gondoskodunk a peres felekről azon esetben, ha több ügy merül fel? Hogyan fog az ország valamely vidéké­ről feljövő azon fél, aki mást erre meg nem bízhat, saját és érdektársai ügyét a Kúria előtt védeni kívánja, ezért az ügyvédek korlátozása miatt kérelmé­től elesni. Műként gondoskodtunk azon esetről, ha két-három ügyvéd tisz­téről lemondana, vagy esetleg elhalna, a többi ügyvédeknek pedig ügyei tel­jes számmal megvannak? Szünetelnek-e azon perek addig, amíg az előbbiek helyét betöltendő új ügyvédek jőnek és a törvénykezési gyakorlatot, mely hosszú idő alatt szerezhető meg, elsajátítják? Kényszeríthetők-e peres felek arra, hogy sokszor mind érdemre, mind a tárgyra nézve fontos ügyeiket ezen újoncokra bízzák, kik előtt még a bíróság gyakorlata sem lesz ismeretes? Ezen felül ha most akár a Kúriánál, akár a vármegyében, akár a kormány­székeknél több ügyvéd találkozik mint amennyit a korlátozás megenged, váj­jon többen, akik bár ügyvitelre képesek, a magánéletre, a várakozásra, a he­nyélésre szoríttatnak-e vissza? Es a mi legnyomósabb, az ügyvédkedés az ifjú­ságnak nem közömbös nevelőiskolája a közpályák számára. Az ifjúság verse­nyezve tódult ide a hazai jog megtanulása miatt, azon hitben, hogy akár itt, akár a vármegyéken, főnökeiknek pártfogásával alkalmazást fog nyerni. Már most a kilátásba helyezett korlátozás miatt, minden évben apadni fog a jog­tanuíó ifjúság száma. Rövidesen már maguk a vármegyék hiányát fogják érezni a képesített egyéneknek, akik a király és ország javát előmozdítsák. Félő, hogy az ügyvédek a felek terhére, mint külföldön, fizetett írnokokat lesznek kénytelenek tartani. Eddig kielégítően neveltetett az ifjúság az ügy­védek oldalán a közérdek és a peres felek szolgálatára. A fölesküdtekre már bíztak is egyes ügyeket, melyeket ők, főnökeik tanácsa szerint és vezetése mellett vittek. így lassanként az ügyvédek védszárnya és felügyelete alatt férfiakká lettek és az ügyeket a közönség megelégedésére látták el. Az ifjú­ság kiképeztetésének ezen útja, az ügyvédeknek számban való korlátozása által, egyszerre elvágatnék. Nagyon sok jeles tehetséget fog ez még zsengéjé­ben eltemetni, főleg azokat, akiík alacsony sorból kénytelenek felemelkedni, s most elvesztenének minden támogatást és pártfogást. Ha eddig a Kúriánál működő ügyvéd elhalna, akkor a kúriai ügyködést kereső ügyvédek kényte­lenek lesznek folyamodással pályázni, mely esetben legtöbbször részrehajlás várható; sőt azok akik távolabb eső megyékben laknak, sohse fognak kúriai ügyködéshez jutni, minthogy ezeknek az ügyvédségben való üresedés nem is jut tudomásukra. Eddig az ország legkiválóbb tehetségei özönlöttek a Kúriá­hoz, mert megtiszteltetés volt oly jeles férfiakkal, a honfiak virágával, érint­kezésbe juthatni. A tehetségekben való válogathatás e bíróságnál rövid időn belül meg fog szűnni, minthogy ez a tisztség oly megalázottá, korlátolttá lesz, hogy nagyon sokan Isten áldásából otthon is becsülésben részesülve, bi­zonyosan nem fognak némi haszonért itt maradni. Az ügyvédek eddig több­nyire díszére voltak a kúriai bíróságnak. Ezek azok, amiket az ügyvédek nem ellenkezési vágyból — ami távol legyen — nem valami magánérdekből, hanem egyedül a közjó javára teljes alázattal a tekintetes kir. tábla elé terjeszteni akartak; esedezvén egyszersmind: mél­tóztassék a tek. kir. ítélőtábla ezen alázatos észrevételeket ö legszentségesebb Felsége elé juttatni és hathatós közbenjárásával támogatni. Teljes tisztelettel maradván, a tek. kir. ítélőtáblának legalázatosabb szolgái: a főméltóságú m. kir. Kúriánál működő ügyvédek. (Közölve Wenczel, Kúria) 33. Ferencz 1792. évi decr. (I.) 16. tc. Hogy azonközben is, míg az 1791:67. cikkely szerint rendszeresített országos bizottság a bíróságokról és a jogszolgáltatásról munkálatát előtérj esztendi és afelől ö szent felségének és a karoknak s rendeknek közös egyetértésével 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom