Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében
A nagybirtokon a XIX. század első felében Fejér megyében is megjelennek a tőkés gazdálkodásra jellemző vonások. A pusztás gazdálkodás utáni átalakulást (pl. az előszállási, csákvári uradalmakban) tisztázta a történetkutatás. 18 A csákvári Eszterházy uradalom pl. a szári birkamajort csak 1825-ben vette saját kezelésébe, de Magyaralmáson még 1828—1831 között is bérlő van. 10 A zirci apátság előszállási birtokán az 1800-as évek elején munkaerő-gondokkal küzdött. Az uradalmak lassan kísérlik meg a nyersanyagok ipari feldolgozását. Jóllehet az ország más részein már vannak manufaktúrák, Fejér megyében nem létesítenek ilyeneket. 20 A tőkés gazdálkodásban az uradalmak itt a kezdetleges agráripari létesítményekig jutnak el. Ilyenek voltak: a szappankészítés, hamuzsírfőzés, pálinkaégetés (likőrt, „fűszeres pálinkát" csak az 1840-es években készít a csákvári uradalom), 21 tégla- és mészégetés, borkimérés stb. A Hochburg-Lamberg móri 22 és a palotai Zichy uradalom a téglaégetést az 1760-as években csak a maga számára végezteti. 23 A csákvári Eszterházy uradalom azonban a XIX. század elején már eladásra is készít téglát. 24 A lovasberényi Cziráky uradalom a XIX. század fordulóján valószínűleg eladásra is égetett téglát, mert a környék tele van A. C. (Anton Cziráky) jelzésű téglákkal. Mindezek azonban csak az 1820-as években lettek jelentősebbek (pl. Csákváron akkor, amikor Ghiczy Ignác lett az uradalmi prefektus). Az uradalmak számára a manufaktúrák felállítása nem volt fontos. Egynek tekintették ezt a sok mezőgazdasági kísérlet között, amelyekkel a században minden uradalom kísérletezett, sikere vagy kudarca nem érintette mélyebben a gazdasági életet. Pedig az ipari fejlődés motorja a gazdasági kényszer. 25 A zsidóság Fejér megyében a török hódoltság után kezdett újból letelepedni. Erre nézve a zsidó hitközségek történetírói — kis számú adataikra támaszkodva — csak feltételezésekkel élnek. A székesfehérvári zsidó hitközségről szóló történet szarint a budai gazdag zsidóság egy része költözött Székesfehérvárra 1686-ban, félve a császári csapatok kegyetlenkedéseitől. 26 Egy Palotáról szóló történeti munka úgy véli, hogy ott már a XVII. század végétől lakhattak zsidók. Ezek 1688-ban Székesfehérvárról menekültek oda. Ügy látszik innen is elköltöztek, mert 1736-ban Palotán nincsenek zsidók. 2 ' 7 A lovasberényi zsidóság történetét feltáró munka szerint a morvaországi Lundenburgból 28 érkeztek, elöljáróikkal, rabbijaikkal egyetemben. Űtközben értesültek arról, hogy Lovasberény földesura szívesen venné letelepedésüket birtoka központjában. Követek útján engedélyt kértek tőle a letelepedésre. Lundeniburg a magyar— osztrák—cseh határ közelében fekszik, így Magyarországba való éttelepülésük nem járhatott nehézséggel. A bécsi udvar a török kiűzése után nyugaton verbuvált lakosokat Magyarország betelepítésére, — de a zsidóság letelepülése nem egyszerre, nem tömegesen, és zászlók alatt történt, hanem lassan, fokozatosan. Egyes zsidók voltak már a nyugati részeken korábban is, így pl. tudunk egy Spiro nevű pozsonyi kereskedőről, aki 1706-ban gróf Zichy Péternek kölcsönt nyújt, 29 azután Óbudán is maradt egy pár minden megpróbáltatást átvészelő család. így Flesch Jakab, aki Óbuda akkori földes-
