Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében

vizsgálat alá. Természetesen szükséges a városi tőkefelhalmozódast is figyelembe venni, sőt a tárgyunkhoz szorosan kapcsolódó Fejér megyei nagybirtokosok szerepét is megvizsgálni. Tanulmányunk során többször át kell lépnünk a megye határain, mert a kapcsolatok túlterjednek rajta. így pl. Fejér megyében két nagy, ellenkező előjelű uradalmi tömb van, amelyeknél teljesen lehetetlen a megyei határokat szigorúan venni: a csákvári (gesztesi) Eszterházy nagy gazdasági komplexumnak a központja ebben az időben Fejér megyében Csákváron van, de területének jó része kívül esik, s ide tartozik a tatai uradalom is. A Zichy uradalmi tömb székhelye is egy időben a megye határán túl, Palotán van, de maguk a nagy uradalmak: az adonyl, kálozi, lángi birtokrészek kizárólag Fejér megyén belül terülnek el. A tőke felhalmozódása a városokban — itt Fejér megyében Székesfehérvárott, — részben a nagy uradalmakban, s az uradalmak keretein belül, a főleg mezővárosokban tömörült zsidóságnál megy végbe. Jelentkezik 1. mint pénztőke (bankgazdálkodás, uzsoratőke), 2. mint mezőgazdasági, nehezen mobilizálható tőke (a nagy uradalmakban a kezdeti agráripari vállalkozásokban), 3. mint kereskedelmi töke, s végül 4. mint ipari teke (manufaktúrákban, kisebb gyáripari tevékenységben). Mivel teljességre nem törekedhetünk, adataink jó részét csak négy uradalom: a csákvári Eszterházy, a móri HochburgLamberg, a palotai Zichy, s végül a lovasberényi Cziráky levéltárak adataiból vesszük. Ahol ezekből feldolgozásokat találunk, ott azokat hasznosítjuk. Igen nagy segítségünkre volt Székesfehérvár város Levéltára idevonatkozó adatainak publikálása is.

7 A tőkefelhalmozódás még a XVIII. században is az egész országban szerény keretek között megy végbe. Ezt a kort az állandó tőkeszegénység jellemzi. A francia háborúk idején azonban a hadiszállítások vagyonokhoz juttattak egyes vállalkozókat. Ha igazat adunk is annak a nézetnek,

8 hogy városainknak volt valami pénze a XVIII. század másodlik felében és folytattak is korlátozott terjedelmű pénzügyi műveleteket, s ha Székesfehérvárnak volt is kihelyezett pénze éppen úgy, mint Debrecennek, Pestnek, stb., ez nem lehetett jelentős. Székesfehérvár város készpénzét a helytartótanács rendeletére kiadta kamatra. A város kezelésében levő más, különféle pénztárakba: az árvapénztárba, a szegénypénztárba, alapítványi pénztárba, kis részben az egyházi pénztárba magánosok is tesznek be 3—4 %-os kamatra kisebb-nagyobb összegeket; ezeket a város kiadja vállalkozóknak, de jobbára csak a megszorult polgárok kapnak. Az állam számára is teljesít a város az osztrák örökösödési, majd a hétéves háború alatt bizonyos kényszerkölcsön műveleteket; tehát kifejezetten bank-, pénzközvetítő tevékenységet folytat. Ebből a városnak van némi 1—2 % kezelési haszna. Ezek azonban igen csekély, korlátozott időre kiadott, visszafizetendő kölcsönök, s nem olyan mobil tőkék, amelyekkel kereskedelmi vagy ipari vállalkozást támogatni vagy kezdeményezni lehetett volna. Székesfehérvár pl. 1754-ben 4045, 1774-ben 44 638 forint kölcsönt adott ki, illetve szedett be, de ezekkel egyetlen kiemelkedőbb kereskedelmi vagy ipari tevékenységet sem pártfogolt. De nem indított el ilyen irányú ipari, kereskedel-