Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

következtetni, mert bár nagyon sokféle foglalkozással találkozni, a legtöbb foglalkozási ágban csak néhány mesterember dolgozott. így Székesfehérváron egyetlen köszörűs működött egyszerre a városban, egy fodrász, egy ecetgyártó, egy kosárfonó, egy salétromfőző. Továbbá 8—10 esztergályos, 6 festő, 3 fuvaros, 7 kertész, 15 arany- és ezüstműves, 14 fésűs, 2 enyvfőző, 4 tűkészítő, 2 szeggyártó, 17 kerékgyártó, 9 nyeregkészítő, 15 szappanfőző, 15 kötélverő, 12 bádogos, 28 asztalos, 5 órás, 8 kocsigyártó működött Székesfehérváron. Körülbelül 100—110 foglalkozási ágban lehet kimutatni fehérvári mesterek működését, ezenkívül 121 polgár (emellett külön 13 vaskereskedő és 2 fűszeres) működött a kereskedelem területén. Külön kategóriát képez a nem iparos foglalkozást űzők száma, akiket ugyanakkor a mezőgazdasághoz sem lehet sorolni. Ilyenek a kocsmárosok (38), a patikusok (13), a sebészek (Chirurgen 22), a szobrászok (4), a postamesterek (1), a jogászok (22) és a sóárusok (2), akiket megkülönböztettek a kereskedőiktől.

110 A várostörténeti irodalomban találkozni olyan nézetekkel, melyek szerint a XVIII. században jelentős volt a nemesek térhódítása a városokban. Egyrészt anyagi érdekeltségeik és a városokban levő ingatlanaik révén, másrészt pedig úgy, hogy polgárjogot szereztek s kettős tekintélyük révén jutottak nagyobb kedvezményekhez a városokban. Székesfehérváron a XVIII. század derekáig ez a folyamat nem mutatható ki, hiszen mindössze 24 nemes polgárt tüntetnek fel a források.

111 A fehérvári társadalomra vonatkozóan további adatokra és következtetésekre lehet jutni az összeírások tanulmányozása alapján. A XVIII. század első feléből fennmaradt összeírások közül alább az 1715—1720. évi, az 1727. és 1728. évi összeírások adatai és az adatokból származó következtetések szerepelnek. A legfontosabb adatok, amik az összeírásokból (ha csák hozzávetőlegesen is) megtudhatók: a város lakosainak száma, nemzetiségi hovatartozása a nevek alapján, vagyoni állapota, megoszlása városrészek szerint (egyben a városrészek közötti különbségek). Az összeírások adózási oélt szolgáltak, azaz az összeírások elrendelésének célja az volt, hogy felmérjék az ország lakosainak adóképességét. Az 1715—1720. évi összeírást az egész országra elrendelte az országgyűlés. A városi levéltáriban található adatgyűjtemény az országos munkának Székesfehérvárra vonatkozó anyaga. Az adatfelvételt két Nógrád megyei kiküldött végezte,

113 de tevékenységük nem fejeződött be 1720-ban, mert ők készítették az 1727. és 1728. évi felméréseket is. 1715-ből két önálló összeírás maradt fenn. Az egyik a földek és szőlők tulajdonosait írja össze. Városrészek szerint a családfők feltüntetésével öt rovata van. Az öt rovat a háztulajdonra, a birtokolt föld nagyságára, irtásra, rét vagy kaszáló birtoklására és a szőlők nagyságára utal.

113 A másik a céhek adatait tartalmazza, a mesterek nevét, foglalkozását és évi jövedelmüket. Ez az összeírás a „név" rovatban többnyire csak a neveket közli, néha feltünteti a foglalkozást is, de sok esetben maga a név elárulja az illető foglalkozását.