Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

vésse vállalkozó szellemű polgárságunkban kell keresni, hanem azokban a Habsburg gazdaságpolitikai irányelvekben és gyakorlati intézkedésekben, amelyek éppen a magyar ipar és -kereskedelem háttérbeszorítását célozták. A városi lakosság és a katonaság viszonya Székesfehérváron A XVII. században a háborús állapotok, a zsoldos csapatok garázdálkodása, a XVIII. században pedig az állandó hadsereg ellátásának súlyos gondja volt az oka annak, hogy Magyarország lakossága gyűlöletesnek tekintette a hadkötelezettség fejében járó terhek teljesítését. Valóban nagy volt ez a tehe^, a bécsi körök e tekintetben olyan nagy követelményt támasztottak, amely meghaladta a lakosság tényleges teherbiíróképességét. Több magyar város — így Székesfehérvár — élete úgyszólván a katonaság befolyása és igényei ellen folytatott állandó küzdelem jegyében telt el.

75 A török elleni felszabadító hadjáratok és a Rákóczi szabadságharc idején dúló harcok még csak érthetővé teszik a lakosság, a parasztok, a városi polgárság szenvedéseit, de a népnek a katonaság által okozott szenvedése a békés időikben sem szűnt meg. Ennek többféle oka van. Székesfehérvár esetében az egyik legfőbb az, hogy a városban a katonai parancsnokság nem szűnt meg a kuruchareok után sem. A császári csapatok bennmaradtak a város falai között, s a csapatok parancsnoka látta el a legfőbb rendfenntartó közeg szerepét. Jelentékeny fegyveres erő fejeként, hatalma tudatában pedig a legtöbb parancsnok olyan jogokat követelt magának, amelyek távolról sem illették meg. A városparancsnokok legtöbb intézkedésükkel korábbi, érvényben levő tanácsi rendelkezéseket hágtak át, s gátlástalanul törtek saját céljaik és katonáik érdekeinek legteljesebb kielégítésére. Pedig Székesfehérvár polgárainak a katonák garázdálkodása és a városparancsnok erőszakoskodása nélkül is éppen elég kára volt a kuruc— labanc harcok befejeződése után. 1710-ben Gückel városparancsnok tanúsította az országos szerveknek, hogy Székesfehérvár város lakosai a kuruc blokád éveiben mindennemű szolgálatot teljesítettek a városban állomásozó német katonaságnak, továbbá aláírta a tanácsnak azt a levelét, amelyben felsorolják, hogy minő károk érték a várost a harcok alatt. A beszámolóból kiderül, hogy a város a harcok miatt teljesen elvesztette állatállományát, nem tudott föld- és szőlőművelést folytatni, szántói, szőlői tönkrementek. Elővárosai elnéptelenedtek, részben mert a lakosság elmenekült, részben mert az ellenség portyázásai során felfelgyújtotta az elővárosokat. A Rácz-város például a földdel egyenlővé vált, mert jobbára fából épült házait eltüzelték. A lakosság rengeteg robotot, forspontot szolgáltatott a katonaságnak, sáncmunkákat végzett, őrséget adott. A helybeli garnizon teljes ellátásának gondja is reá nehezedett, ami azt jelentette, hogy ellátta a katonákat kvártéilylyal, ággyal, gyertyával, fával, sóval. Készpénzfizetéseket teljesített, ezenkívül természetbeni juttatásként gabonát, zabot, szénát, vágó-