Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

b. 5. A fenti bevételeken kívül az egyéb, rendkívüli bevételek kategóriájában is tekintélyes jövedelmet szedett be a tanács. Ebbe a fogalomba sok minden belefért, gyakran nem is részletezték a számadások, hogy miket szedtek be rendkívüli bevételiként, de többek között ide sorolták a szabad házak utáni megváltási összegeket, a gyógyszertáraktól szedett díjakat, vallásos célzatú hagyatékokat, a caducitas folytán városra háramló javakat, városi házak béreit, fuvadíjakat, kártérítési pénzeket, stb. A rendkívüli bevétel 1722— 1723-ban 542 forint 50 dénár, 1723— 1724-ben 540 forint, 1724— 1725-ben 550 forint volt. A város gazdálkodásáról csupán a bevételek alapján nem lehet véleményt alkotni, ehhez a kiadásokat is meg kell vizsgálni, valamint azt, hogy milyen beruházásokat eszközölt a város vagy egyáltalán történtek-e beruházások. Mindenesetre megállapítható, hogy a bevételek növekedése csak azon jövedelmi forrásoknál figyelhető meg, amelyek a város növekedésével, a lakosság gyarapodásával függnek össze, azaz növekedtek az adók és vámbevételek. c) A kiadások sorra vételénél mindenekelőtt azt kell figyelemmel kísérni, hogy a közterhek teljesítése után eszközölt-e a tanács olyan kiadásokat, amelyek a városgazdálkodást fejlesztő beruházások voltak, fordított-e gondot szociális létesítményökre, közintézményekre, az úthálózat és világítás fejlesztésére. A kamarási számadásokból kitűnik, hogy a tanács mindenekelőtt azon intézmények fenntartására és karibantartására áldozott, amelyektől a legtöbb bevételt remélte, így komoly összegeket fordított a borkezelő személyzet fizetésére, tárolási költségekre, szőlőmunkások bérére. 1703—1708-ig a szőlőmunkásoknak kifizetett bér 113 forint 29,5 dénár volt. Nagyobb beruházásokat igényelt a sörház fenntartása, mert nagy összegeiket emésztett fel a nyersanyag beszerzése, a szállítás, a tüzelés, a személyzet fizetése. 1724—1725-ben a sörházra fordított kiadások együttes összege 950 forint volt, de ebben benne foglaltatik egy új braxatorium felépítésének költsége is. A téglaégető fenntartása 1703—1708 között 164 forint 61,5 dénárjába került a városnak. Ugyancsak jelentős tétel volt a taxákkal kapcsolatos néhány kiadás, a vásárfelügyelő és segédszemélyzetének fizetése, a vásáros bódék fenntartása, a vámházak karbantartása. A kiadások másik nagy csoportját az ingatlannal és pénzvagyonnal kapcsolatos kiadások alkották. Ezek három-, sőt négyszeresét tették ki a regálékkal kapcsolatos kiadásoknak. Az ingatlanokra költött pénzfelhasználás igen sokrétű volt: karban kellett tartani a városházát, az iskolákat, a pié'bániákat, a vendéglőket, a városi börtönt, az allódiális épületeket, a fürdőket, a közutakat, a tereket, az utcákat.