Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Vass Előd: Székesfehérvár (Istulni Belgrád) XVI. századi török forrásai
4 A budai szandzsák 1546. és 1562. évi részletes adóösszeírását Káldy Nagy Gyula Ankarában adta ki: Gy. Káldy Nagy: Kanuni devri Budin tahrir deuteri, 1546—1562. Ankara, 1971, 19—69. 5 A simontornyai szandzsák XVI. századi 6 török adóösszeírását és 2 tímárbirtok jegyzékét Dávid Géza fordítja le. 6 Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. Budapest, 1904—1908, II. köt. 44.: v. ö. még Thury József: i. m. 34. 7 Fekete Lajos: Budapest a törökkorban. Budapest, 1944, 362., valamint Velics, i. m. II. köt. 354—355. 8 A fehérvári házösszeírások eredeti kéziratait a bécsi Nationalbibliothek, Türk. Hass. Mxt. 595 jelzet alatt őrzi. Részletet közöl belőle Velics, i. m. II. köt. 22—24. 9 A székesfehérvári vár építkezési költségjegyzékének kéziratát a bécsi Nationalbibliothek, Türk. Hass., Mxt. 553. sz. jelzete őrzi. Részleteket közölt belőle Velics, i. m. I. köt. 251. 0 A székesfehérvári török helyőrségre vonatkozó kéziratokat a bécsi Nationalbibliothek, Türk. Hass., Mxt. 550, 581, 592, 578, 633, 617 és 635 számú jelzetei alatt őrzi. Részleteiket közli: Velics, i. m. I. köt. 10—17. és II. köt. 41, 45, 241, 358. Az egyetlen fehérvári tímár-deftert az isztanbuli Basvekatlet Arsivi, Tapu defter, No. 497, Varak 42 jelzete tartalmazza. 11 Nemeskéri János — Kralovánszky Alán: Székesfehérvár becsült népessége a X—XI. századokban. Székesfehérvár Évszázadai, 1. Székesfehérvár, 1967, 138,; valamint Karácson Imre, i. m. 44, 45, 48. ' 2 A városigazgatásra: Vass Előd: Türkische Beträge zur Handelsgeschichte der Stadt Vác (Waitzen) aus dem 16. Jahrhundert. Acta Orientalia Hungarica ASH 24, 1971, 12. és Fekete Lajos, i. m. 218. 13 A török adóztatásra: Fekete L.—Káldy Nagy Gy.: Budai török számadáskömyvek 1550—1580. Budapest, 1962, 602—603. és Fekete Lajos: Az esztergoimi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 1943, 17—18.; továbbá Vass E.: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása. Somogy megye múltjából, Kaposvár, 1972, 57—74. 14 A török pénzügyigazgatásról: Fekete L., Die Siyaqat Schrift in der türkischen Finanzverwaltung, Budapest 1955, I. kötet, 84—86, és még Vass Előd, Elements pour completer l'histoire de l'administration des finances du yilayet de Buda au XVI ém e siécles: Studia Turcica, Budapest 1971, 488 15 A székesfehérvári pénzügyi hivatal (muqata'a) jegyzékeinek eredeti kéziratai a bécsi National Bibliothek, Türk. Hass. Mxt. 595, 590, 630 és 609 jelzetein találhatóak, ezekről kivonatokat közölt Velics L.— Kammerer E., i. m. II. kötet, 46—47, 71, 176, 224, 352—353, 365, 486, 556—559 és 632—633. :8 A gabonamértékek és terméseredmények, valamint a termőterület kiszámítását: Bogdán I.— Maksay F., adatai alapján végeztük el, így egy pozsonyi mérő alá egy magyar holdra 98,46 kg vetőmag kellett s ez másfél-kétszeres átlagterméshozamot eredményezett, lásd: Bogdán I.—Maksay F., Királyi öl és királyi hold; Agrártörténeti Szemle: IX. évf., 1—2 sz., Budapest 1967, 108. valamint a szőlőtermésnél: N. Kiss István, A mezőgazdasági termelőképesség fluktuációja és az extraneus birtoklás a Hegyalján a XVI. század második felében: Tanulmányok Zemplén megye XVI—XVII. századi agrártörténetéből. Budapest 1966, 33—34 és még a mértékegységekről: Maksay Ferenc, Urbáriumok a XVI—XVII. században, Budapest 1959, 837—840, valamint a székesfehérvári vámhoz érkező alföldi marhacsordák átmenő forgalmáról: Vass Előd, Zwei Fahrenlisten von Ráckeve und Dunaföldvár aus dem 1562—1864; Acta Orientalia Hung. ASH., Tom. XXV., Fase, 1—3, Budapest 1972, 453—455 cs még a fehérvári szandzsákbégekről: Pecsevi Ibrahim, Tarih c. történetírásában így emlékezik meg: „Kara Ali bég, II. Szelim szultán uralkodása idején (1566—1574), 15 évig Istulni Belgrád szandzsákbégje volt", és még „ ... a herélt Dzsáfár pasa, vezér, aki a gyulai szandzsákból való magyar származású, vitéz és bátor ember volt, Istulni Belgrádon mir liva III. Murád szultán idejében (1574—1595), ahol most is (a XVII. század közepén) mutogatnak egy helyet — Dzsáfár pasa leshelye •— néven, róla elnevezve", közli magyar fordításban Karácson Imre, Török történetírók, III. kötet, Budapest 1916, 83—85.
