Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Vass Előd: Székesfehérvár (Istulni Belgrád) XVI. századi török forrásai

fedve". Ha a korábban ismertetett boltjegyzékeket figyelmesen átolvassuk, rájövünk, hogy egy-ikét helyiséges csöppnyi lakóháziakról van szó ebben az időben. Ezenkívül a török városigazgatás rendelkezése szerint, mohamedán 12 könyökre (pik), vagyis 7 méter magasra, a nem mohamedán csak 10 könyökre (pik), vagyis 6 méter magasra építhetett házat. A házak tetejét egyenesre építették át. így máris elénk tárul egy balkanizált-mohamedán vegyes lakosságú város képe, a városmagban néhány egyemeletes ház, körülvéve több magasabb, alacsonyabb földszintes kőházzal. A külvárosokban pedig a földbe ásott putri-názak 'hosszú sora következett. Főleg az utóbbiakban lakott a város magyar lakosságának szegényebb része. Evlia Cselebi 1100 házról szóló adatát nem fogadhatjuk el hitelesnek, mivel semmi más nem igazolja. A már idézett 1544. évi ,,a kincstár részére le nem foglalt házak jegyzéke" szerint 122 ház maradt a magyarok kezében, ez az adat egybevág az adóöisszeírások 130 hane adóalap adatával. Ha pedig a magyar lakosság a város egész lakosságának, mint már megállapítottuk, csupán egyötödét alkotta, akkor Székesfehérvár összes házainak száma nem 'haladta meg a 600-at, s ezen házaknál esetlegesen már a putri-házakat is számításba vehetjük. Nemeskéri János és Kralovánszky Alán legújabb kutatásai szerint: „az átlagos teleknagyság Fehérvárott a kora Árpád-korban, mintegy 200 m

8-nyi terület, amelynek alapján a 7—10 hektárnyi területen 350—400 ház helyezhető el. 7 főt számolva egy háztartásra, ez összesen 2500—3500 főt jelent." Ha Fehérvár fallal megerősített területe legkésőbb a XIV. században — s a városiban csak 3—4 fős családokkal — kialakult s beépült, mivel a török ezt a telekrendszert kapta örökül, már falaikkal egymáshoz épített házaknak kellett lenniük, mivel 200 m

2

, vagyis 76 •-öl telken elkülönülve 3—4 fős családokkal nem is épülhettek volna fel. Tehát a hódoltság ideje alatt nem a házak száma duplázódott meg, hanem csupán a lakosság cserélődött ki. Az 1544. évi házak összeírásánál már megemlítettük, hogy a török összeíró, tulajdonképpen, a ház fogalimát a lakószobák fogalmára redukálta. Mivel az akkori házak .többsége egy lakószobás volt, amihez konyha, gazdasági helyiségek, majd a ház mögött udvar és kert (bosztán-kert) tartozott, az 1544. évi házak összeírása mégis valamilyen reális számot ad.

11 : Az új török Fehérvár katonai — közigazgatási vezetője a várnagy s várkapitány (dizdar) volt. Közülük többet ismerünk név szerint is: az első dizdair 1543. szeptember 5-től Hüszein, napi 90 akcse, vagyis 180 dénár fizetése. Helyettese a kethüda vagy kiája, 1543. szeptember 5-től Musztafa, napi 30 akcse, vagyis 60 dénár zsolddal. Irodájukat a fenti időben Piri kátib jegyző, napi 15 akcséval, vagyis 30 dénár zsolddal látta el. 1546. március 3-tól dizdar Hasszán aga, kiája Musztafa és a kátib Hurrem volt, stb. A városfelügyelő (emin-i muhtesib) vagy városibiztos (emin-i séhir) látta el a polgári városigazgatást, munkájában támaszkodott a piaci felügyelő (emin-i pazar), az építészeti biztos (emin-i mimar) stb. közreműködésére, ezek a városi tisztviselők általában katonák voltak s megbízásból vállalták polgári tevékenységüket. Fehérvár belvárosa hat, külvároisa szintén hat városnegyedre (mahalle) oszlott. Mindegyik városnegyed élén a csend-