Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.
7. Végül azt a száraz-, illetve szélmalommal bíró molnárt, akinek csak 1/2 részesedése volt, és csak fél éven át dolgozott, egyedül, az utolsó, tehát a VII. osztályba sorolták be. A fenti ismérvek alapján a 116 molnár családfő 104 az alábbi besorolást nyerte: Osztályok I. II. III. IV. V. VI. VII. összesen a molnárok száma osztályok szerint 4 13 21 42 20 13 3 116 a molnárok számaránya osztályok szerint összesen 3,5 11,2 1©,1 36,2 17,2 11,2 2,6 100,0 A zsellér molnár családfők számának adóosztályok szerinti megoszlása Az osztályokba sorolás ismérvei és a táblázatban közölt számok arról győzhetnek meg bennünket, hogy egyetlen iparágban is elég nagy különbségek mutatkoztak a zsellércsaládfők adóképességének megítélésében, tehát — közvetett és utalásszerű értelemben — azok anyagi helyzetének minősítésében. Hasonló vizsgálatokra minden iparágban, minden egyes adózó családfő esetében is mód nyílik. (Ezek eredményeit egy későbbi tanulmányunkban fogjuk közölni.) A kereskedelemmel foglalkozó zsellércsaládfők összes száma — mint XI. táblázatunk mutatta — 125 volt (1,3 %-os aránnyal). Táblázatunkból az is látható, hogy ezek egy része — legalább is, ami a házasokat illeti — a Duna menti vagy a közlekedési utakhoz közel fekvő helységekben összpontosult (Adony, Dunapentele, Érd, Lovasberény, Martonvásár, Perkáta). Másik részük azonban — inkább a hazátlan családfők esetén — nemcsak a közlekedési csomópontokhoz közelebb eső helységekben (Bicske, Csákvár, Mór, lejjebb Seregélyes), hanem megyénk távolabbi vidékein is megtalálható volt (Bodajk, Ondód). Az 1828. évi összeírok a kereskedelmi kereső családfők két, egymástól elkülöníthető csoportjáról adnak számot. Nevezetesen: 1. az ún. ,,mercator"-ok és 2. a ,,quaestor"-ok csoportjáról. Az előbbi általában az olyan kiskereskedő fogalmával azonosítható, aki bolttal rendelkezve egyhelyben élt, és különféle áruit kis tételekben közvetlenül a helybeli fogyasztóknak adta el. Az utóbbi viszont, ha helyben élt is (bár ez alól számos kivétel akadt), már nagyobb tételekben adta el áruit, mégpedig nem közvetlenül a helyi fogyasztóknak, hanem vagy a helybeli, boltos kiskereskedőknek, vagy a távolabbi piachelyeken.
