Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

A XI. tátalázat adataiból világosan kitűnik, hogy a kizárólag mezőgazdasági keresők számát úgy kapjuk meg, ha az egyenként megszámlált, összesen 9258 zsellércsaládfő számából először az 1592, iparral, azután a 125, kereskedéssel foglalkozó házas és hazátlan zsellércsaládfő számát kivonjuk. Ezért a kizárólag mezőgazdasági kereső családfők száma 7541, ami az összes zsellércsaládfők számának 81,5 %-a. A fennmaradó 18,5 %-ból iparral is foglalkozott az összes kereső családfők 17,2 %-a, kereskedéssel pedig 1,3 %-a. Ezek szerint tehát, ha a tisztán mezőgazdasági keresők számát nézzük, a zsellércsaládfők korábban megállapított száma és számaránya a telkes családfőkéhez képest (mivel a telkesek között összesen csak 150 iparral foglalkozót számolhattunk meg, kereskedőt pedig egyetlen egyet sem) 50 % alá süllyed, s 37—39 % körül mozog. Ellenvetésként felmerülhet, hogy a XI. táblázat adatai csupán a 9258, nem pedig — a forráskritikailag pontosabb — 9949 zsellércsaládfőre vonatkoznak s így lehetséges, hogy a fenti arányok nem egészen helytállóak. Ezzel kapcsolatban megállapítottuk: hogy a már említett 1830. évi rektifikációban az összes iparűző parasztcsaládfők száma kereken 1900 volt. Ha ebből a telkes iparűző családfők számát — a 150-et — levonjuk, akkor az iparűző zsellércsaládfők összes száma 1750. Ez pedig az összes zsellércsaládfők számának 17,4 %-a, tehát szinte ugyanannyi, mint a korábbi számok esetében. Hasonló a helyzet a kereskedelemmel foglalkozóknál is.

101 Ezért a fenti arányokat — a korrigált számok esetén is — helytállóaknak kell tekintenünk. Táblázatunk adatai szerint az is megállapítható, hogy az összes kereső zsellércsaládfők közül kb. minden hatodik ipari foglalkozást is űzött. Következő kérdésünk: milyen mértékben, illetve időtartamban űzték zselléreink ezt a tevékenységüket; milyen főbb iparágak köré csoportosultak; egymagukban vagy kisegítő segédek és szolgák munkaerejét is igénybe vették-e; s lehetséges-e közöttük valamilyen — az anyagi helyzetükre utaló — rangsorolást is végezni? Válaszaink a következők.

102 Az 1592 iparűző zsellércsaládfő közül összesen 1129 családfő, tehát az ipari keresőzsellércsaládfők 70,9 %-a évenként legfeljebb fél évig, foglalkozott iparral s így iparűzése inkább csak kiegészítette mezőgazdasági tevékenységét. Külön csoportot alkotva a házas és háznélküli zsellércsaládfőkből, a legfeljebb fél évig ipart űző házasok száma 829, azaz az iparűző házasok 74,7 %-a, a háznélkülieké kereken 300, az iparűző háznélküliek 62,1 %-a. Figyelemre méltó, hogy ez utóbbiak aránya viszonylag kisebb, mint a házasok hasonló csoportjáé. Ez egyébként logikus, hiszen a hazátlanok — egzisztenciális szempontból — inkább kényszerültek hosszabb idejű kisegítő iparűzésre, mint a házasok. A túlnyomóan — fél esztendőn túl vagy egész éven át — ipart űző zsellércsaládfők összes száma 463, vagyis az ipari kereső zsellércsaládfők 29,1 %-a. Az ebbe a csoportba sorolt keresők tehát — ha nem is szakadtak el teljesen a mezőgazdasági munkától, amit gyakori szőlőbirtoklásuk is bizonyít — kereseti lehetőségeiket tekintve elsőr sorban mégis ipart űzőknek tekinthetők. Ezúttal is külön csoportot