Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.
váltandó külsőség (szántó), és összesen 4 hold a káposztás- és kenderföld, Ide sorolandók a hercegfalvi házasok is, akiknek egyenként mindössze 1/2 hold jutott, a seregélyesiek is, akiknek csupán belsőségük volt, mégpedig a családiőnkénti 150 D-öl — 2,6 hold minimummaximum határai között. A zselléregzisztencia másik típusa a földtulajdonos zsellér. Hogy itt mekkora eltérésekkel kell számolnunk, azt a mosoni zsellérgazdák példái kapcsán más helyütt ismertettük. 83 Ebben az esetben már néhány holdas ,,kisgazda"-kat figyelhetünk meg, akiknek nagyobb (bár szintén megváltandó) külsőség volt tulajdonukban. Ezek pontos regisztrálását természetesen csak az egyedi vizsgálatok teszik lehetővé. Eddigi tapasztalataink szerint az ilyen zsellérgazdák úrbéres földállományának nagysága meglehetősen széles skálán mozgott, s éppen ezért — vizsgálataink jelen szintjén — óvakodnunk kell bárminő, sietős általánosítástól. Annyi azonban máris bizonyos, hogy ezeknek a nagyobb kiterjedésű külső (szántó- és rét-) földeknek a tulajdonosai nem voltak parcellás félproletárok. Ebbe a csoportba osztható a bicskeiek egy része. Bicskén ugyanis a 231 házas zsellércsalád közül 133 családnak összesen csak 44 holdja volt (39 hold belsőség + 5 hold káposzta- és kenderföld). Ám a 98 úgynevezett „fejszés" zsellér úrbéresnek elismert földállománya alapján már elkülönült szegénysorsú társaitól. Ezeknek összesen már 438 holdjuk volt: belsőségből 33, külsőségből 392, kender- és káposztásföldekből 13 hold. Külsőségük terjedelme egyenként 4 hold volt. Ezért ők a 4—5 holdas kistulájdonú zsellérek típusát reprezentálták. Ha azonban vizsgálataink körét (a földállomány felmérésénél maradva) egyéb birtoklási viszonyok felmérésére is kiterjesztjük, sokkal differenciáltabb képet kaphatunk a zsellér egzisztenciáról. Ki kell ugyanis térnünk az úrbéres állományon kívüli földbirtoklás kérdéseire is. Ez a kitérés részünkről következetlen eljárás, mivel vizsgálódásainkat csak a volt úrbériség, illetve az úrbéres népesség földtulajdon szerinti megoszlásának felméréseire korlátoztuk, s nem vontuk vizsgálataink körébe sem a majorsági zsellérek számát és birtoklási viszonyait, sem a volt úrbéresek birtokát képező egyéb (census-irtás-szőlő) földeket. A zselléregzisztencia esetében azonban, ha e problematikát csak valamennyire is reálisan akarjuk kezelni, ezt a következetlenséget mégis vállalnunk kellett. Nem másért, mint elsősorban a zselléreknél általános szőlőbirtoklás jelentősége okából! Tudjuk, hogy voltak megváltható irtványok, amelyekből a zsellérek is részesültek, 84 ismerjük a tényt a census földek zselléri használatáról is, 85 de ezeknek nem volt olyan jelentősége, mint a szőlőbirtoklásnak. Ügy véljük tehát, hogy vizsgálataink eddigi menetének megszakítása, amikor — egy rövid kitérővel — a zsellérek szőlőbirtoklásának jelentőségéről megyénk esetében is számot próbálunk adni, mégis indokolt. Ezért nyúlunk most vissza az 1828. évi országos összeírás idevágó adatsoraihoz. Ismeretes, hogy más — egykorú — források vizsgálatával is kísérletezhetnénk, mégpedig a kataszteri felvételek anyagával. Ezeknek megvan az az, előnyük, hogy számszerűségeiket tekintve pontosabbak, mint az 1828. évi összeírás pozsonyi mérőkben
