Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.
Nem mellőzhetjük továbbá azt a körülményt sem, hogy az 1848 előtt végítélettel vagy jóváhagyott egyezséggel befejezettnek nyilvánított perek egy része 1853 s főként 1856 után felújult, s így a korábban rendezettnek minősített helységek egy nem is jelentéktelen hányada a történelmi sorsfordulót követő 1850-es évek derekától, a rendezés alatt álló vagy újrarendezendő helységek csoportjába került vissza. A már említett Bach-féle rendelkezés nyomán kelt, és az 1847. év végi állapotokra vonatkozó kimutatásban az úrbérrendezés alá tartozó Fejér megyei helységek száma 81, amiből 33 helységben történtek meg véglegesen a rendezések — elkülönítések és tagosítások. 15 Lónyay viszont 1848-ig csak 28 ilyen helységről számol be. Valójában azonban ezek közül Hercegfalván, Velencén, Kalózon, Bodajkon, Bogláron, Csurgón, Isztimérben, Sárosdon, P'éntelen, Sukorón, Tácon — a legkülönbözőbb kérdésekben — újultak fel a perek az 1850-es évek második felében 16 és ezért a véglegesen rendezettnek tekinthető helységek száma, még később is 28-nál kevesebb volt. A táblázatban közölt kezdő (1850-re) és záró időpontokra (1864re) vonatkozó adatainknál azt is figyelembe kell venni, hogy a két különböző időből kelt kimutatás nem teljesen azonos fogalmakat használt. A három főrovat azonosítása céljából a következőképpen jártunk el. Külön vettük a mindkét kimutatásban lényegében azonos kategóriát képező „rendezett" helységek csoportját. Külön csoportot képeztünk azonban „rendezés alatt levő" helységek címrovattal az 1850. évi kimutatás második és az 1864. évi harmadik, egymástól némileg eltérő fogalmakat jelölő rovataiból, ami azt jelentette, hogy a rendezéseket végítélettel jóvá nem hagyott, de már felmért-szabályozott helységek számát (1850-^ből) azonosnak vettük azon helységek számával, amelyekben — az 1864. év végi adatok szerint — a per „még függőben" volt. Így a „rendezés alatt levő" helységek gyűjtőfogalmába soroltuk mindazon helységeket, amelyekben a rendezés már megindult, tekintet nélkül arra, hogy a folyamat kezdő vagy befejező szakaszában volt-e. Végül „rendezendő" címrovattal vontuk össze a még fel nem mért, a tárgyalást még el sem indított, illetve a keresetet be sem nyújtott helységek számát. A birtokrendezés alá tartozó helységek összes számának megállapításánál az 1864. év végi, pontosabb kimutatás adatait tekintettük mérvadónak. A „rendezendő" helységek számát az 1850. évre vonatkozóan, az előbbi két tétel összegének a birtokrendezés alá tartozó helységek számából való kivonása alapján nyertük. Ezért — a már említettek mellett — ez a körülmény is hozzájárul, hogy számszerű eredményeink abszolút értelemben nem lehetnek pontosak, inkább a tendenciák megfigyelésére alkalmasak. Ezt a tényt a birtokrendezések 1850—1864 közötti előrehaladását szemléltető ábránál is figyelembe kell venni. Az I. tábla adataiból látható, hogy a rendezőeljárás megyénkben — az országos viszonyokhoz képest — már 1850-ben is előrehaladottabb állapotokról tanúskodik. 17 Amíg 1850-ben a Magyar Királyság 42 megyéjében a rendezett helységek számaránya mindössze 9,4 %, addig Fejér megyében kereken 19 %. Ugyancsak jóval magasabb a megyei arány a rendezés alatt levő helységekben s ennek megfele-
