Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

földek eddigi egybemosódásának megszüntetésével, a tőkés termelés új követelményeihez igazítsák. A folyamat, amelynek megjelölése az egykorú szóhasználatiban a legkülönbözőbb elnevezésekkel, — mint „rendezés", „szabályozás", „tagosítás", „határrendezés", „tagosztály" —- szerepelt,

5 az „úrbéri birtok" mennyiségi és minőségi felmérésétől, amely minden további teendő alapját képezte, az úrbéres parasztgazdaságoknak a földesúri gazdaságoktól való — tagosítással is egybeköthető — elkülönítéséig ívelt. Menetét — 1853 után — az abszolutizmus által felállított úrbéri bíróságok nehézkes és bonyolult perrendtartása szabályozta.

6 Ennek a gyakorlatnak, valamint a rendezések tényleges menetének (a kettő nem mindig fedte egymást) az ismerete nélkülözhetetlen a volt únbériség, illetve az egykori úrbéres népesség földtulajdon szerinti megoszlása felméréséhez. Ehhez a munkához alaposabb vizsgálatok után az alábbi — leegyszerűsített — módszertani séma alkalmazását tekintettük a leginkább elfogadhatónak, hangsúlyozva, hogy az eljárás gyakorlata variáltan szakaszolt. Ezek szerint: 1. Szakasz: Az un. „megengedhetőség" bírósági eldöntése. (Jogos-e a felperes, legtöbbször a volt földesúr részéről a rendezési kereset benyújtása.)

7 Ha igen, akkor következhet a 2. Szakasz: az ún. „perfelszerelés" elkészítése. (A volt földesúr által fizetett, „működő" mérnök felméri a faluhatárt; megállapítja az egykori úrbériség mennyiségét; végrehajtja, többnyire, — de nem okvetlenül — a mennyiségi felmérés után, a kérdéses földek dűlőnkénti osztályozását (ennek eredménye során jönnek létre a felmérési és az osztályzati birtokkönyvek); javaslatot tesz — az uraság ajánlata szerint •—• az egy egész telekre kiosztandó legelő- és erdőjárandóság nagyságára). Az elkészített földkönyvek, combinatoriumok hitelesítése után következik a 3. Szakasz: a peres felek közötti egyezség megkötése és annak a másodbíróiság által történő jóváhagyása.

8 Ettől kezdve azonban kétféle variáció volt a leggyakoribb. a) Ha az egység valóban létrejött és azt a felsőbíróságok is jóváhagyták, akkor sor kerülhetett a 4. Szaka

s

zra: az egyezség szerinti végrehajtásra; az egyezség tételei szerint a felmért és az osztályozott földek mérnöki kihasítására újabb iratmellékletek — a kiosztási földkönyvek — telektáblák — a volt uraság és egykori úrbéresei között. Az eljárás eredményét rögzítették, amelyeket ismét hitelesíteni kellett. b) Ha azonban az egyezség nem sikerült, vagy ha sikerült is, de azt felsőbíróságilag nem hagyták jóvá, akkor a 4. szakasz helyére lépve közbeiktatódott egy más tartalmú szakasz: a tárgyalás-ítélettel. Itt aztán minden lehetséges volt! A benyújtott felperesi keresetre — alperes „ellenirat"-a, felperes „válaszirat"-a, alperes „viszontválaszirat"-a következett, amelyet „végítélet" zárt le, a korábbi számszerűségek elmozdulását vonva maga után. Ebben az esetben, csak e procedura után kerülhetett sor az