Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Közlemények - Móra Magda: A ratio educationis megvalósítására irányuló törekvések Fejér megye népiskoláiban
a mesteremberek gyerekeit is, ugyanis az 1785. évi népszámlálás 13-at sorol a polgárok, illetve mesteremberek rovatába, s néhánynak közülük bizonyára voltak iskoláskorú gyermekei is. 36 Az 1793. évi egyházi vizsgálat jegyzőkönyve a tanítónak az uradalomtól biztosított járandóságait az 1778. évi adatokkal megegyezően jegyzi fel, de már rétjének megmunkálása is a hívek gondja. A tanító neve itt nem egyezik a félévvel korábbi jelentésben szereplő névvel, de képzettségét itt is úgy jelzi: „adprobatus normalista", tehát a tanítás új módszerében képzett és azt be is bizonyította. „Amennyiben a lehetőségek megengedik", — quantum possibilitas admittit — „normálisan", azaz az előírt módon tanít. Hogy a lehetőségek mire adnak módot, elképzelni is nehéz, mert 118 tanulóval egyedül van, jövedelmei csekély voltára hivatkozva segédtanítót nem tart. A jegyzőkönyv szerint ennek hiánya nehézséget jelent a filiák nagy száma miatt is, ide tartozik ekkoriban Gyúró, Kuldó, Tordas, Doboz, Kajászószentpéter, Tabajd, Kálóz is. Érdekes megjegyzést láthatunk a jegyzőkönyv egyik mellékletén, amely a tanító járandóságait sorolja fel, s Polgár István uradalmi tiszt és Ribény Mihály tanítómester írják alá. A két aláírás között néhány odavetett, beszúrt sor látható, felismerhetően a vizsgálati jegyzőkönyv vezetőjének kézírásával: „A legfelségesebb József császár haláláig... a községtől évente kapott 150 ft-ot, attól az időtől kezdve azonban megtagadták, ezért segédtanítót tartani nem tud." 37 A bejegyzés azt sejteti, hogy a tanító részint magát menti, részint a községet szeretné rászorítani a mindenkire káros hiányosság megszüntetésére és az iskolának járó segítség további megadására, de ugyanakkor arra is utal, hogy a császár határozott és céltudatos irányító kezének hiánya a népoktatás területén is alkalmat adott a helyi kötelezettségek fellazítására. Ügy látszik a segédtanító — mivel a mester fizeti —, hol van, hol nincs, de ekkoriban nem állandó, mert az 1818. évi canonica visitatio újra sürgeti, hogy mindig legyen, mert így kívánja a tanulók létszáma. Ekkor az egyházi számontartás szerint — tehát a katolikus iskolában — 159 az iskoláskorúak száma és 156 közülük rendszeresen jár iskolába. 59 Az eredetileg felekezeteken felül álló vali nemzeti iskola ebben az időben már katolikus iskola, mert 1785 óta a református gyülekezet is engedélyt kapott tanító tartására. Így Váí mezővárosi rangján akkor sem esett csorba, ha bármelyik felekezet csak egy tanítót tartott, mert a mezővárosokban előírt két tanító és két tanterem így is állandósult. Az 1824. évi canonica visitatio már két tantermet talál a vali katolikus iskolában, hangsúlyozva, hogy ezt az iskola „per Excell. D. Patronum", vagyis a kegyúr jóvoltából kapja, akit egy év múlva befogad a családi kripta. Gyakran hangsúlyozza történetírásunk, hogy a Ratio Educationis maximalista célkitűzései hazai körülményeink között nem válhattak valóra. Néhány adat tükrében azonban mégis szerettem volna rámutatni, hogy a megye lassú ügyintézése, a királyi tanfelügyelők feladatkörének felaprózottsága ellenére Fejér megyében sem maradt minden csak papíron. Falvaink népiskolái is mozdultak, s ha nem is