Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.

resszus a pártszervezetek életében, a kommunisták munkájában sem hozott lényeges újításokat, hiszen előtérben maradt a korábban kialakított pártpolitika minden fontos kezdeményezése és eleme: a pártszervezetek erősítése, a kommunisták felkészültségének fejlesztésére, a tömegbefolyás kiterjesztésére való törekvések, a pártszervezetek munkájának hatékonyságához a •kongresszus mégis túl nem becsülhető ösztönzést adott. A III. kongresszus időszakában 151—152 Fejér megyei kommunista pártszervezetben 18 100 párttagot tartottak nyilván. December végére a pártszervezetek létszáma 162—163-ra emelkedett.

110 Nincsenek adataink a kongresszust megelőző pártépítési felhívás eredményességére vonatkozóan, az ismert adatokból arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a növekedés nem volt olyan mérvű, mint az előző évi tagtoborzási verseny idején. Ezt nem kell különösebben hibának tartanunk, mert a megyében legalább nem romlott tovább a párt egyébként sem kifogástalan összetétele. A párt szervezeti erősödését, kiegyensúlyozott növekedését normálisnak ítélhetjük a III. kongresszus időszakában. A párt összetételének alapvető problémája továbbra is az volt, hogy az üzemi pártszervezetek tagságának növekedése, a munkások pártbeli aránya nem javult kielégítően. Nagymértékben hozzájárult ez ahhoz, hogy egyes területeken, mindenekelőtt a megyeszékhelyen, a párttagoknak a felnőtt lakossághoz viszonyított aránya továbbra is az országos átlag alatt maradt. Ez megyei szinten körülbelül 7—8 % lehetett, Székesfehérvárott pedig 3,8 százalék volt.

141 A párt megyei titkárának egyik jelentésében 1946 novemberétől még mindig olyan megállapítást olvashatunk, hogy a pártnak a székesfehérvári gyárakban és üzemekben, különösképpen az alumíniumgyárban nincs elegendő befolyása. Amíg országosan az üzemi pártszervezetek létszámának gyakran meg nem alapozott felfutása következett be, megyénk üzemeiben inkább a pártépítés elmaradása figyelhető meg. Az üzemi pártszervezetek létszáma elsősorban a vasúti munkahelyeken nőtt meg, mint ahogy ezt országosan is tapasztalhatjuk. Ezt összefüggésbe lehet hozni a vasutasoknak a leépítéstől való félelmével is. 1946 végén a székesfehérvári MagyarSzovjet Könnyűfémműben 316 dolgozó közül 22, a MÁV-műhelyben 756 dolgozóból 44, a Vadásztölténygyárban pedig 213 dolgozóból 17 volt a pártszervezet tagja.

142 Ennek okát abban látták a párt megyei vezetői, hogy a szakszervezetekben továbbra is a szociáldemokraták vezetése érvényesült, ezért a párt a szakszervezeteket a pártépítéshez nem vehette igénybe. Valószínűnek kell tartanunk, hogy ez nem kielégítő magyarázat. A szociáldemokraták ellenállása a Kommunista Párt befolyásának növelésére irányuló erőfeszítésekkel szemben kétségtelenül hozzájárult ehhez, de az alapvető okot abban kell látnunk, hogy a pártmunka színvonala az üzemekben elmaradt a falusi szervezetek többszínű és dinamikusabb, jószerint a települések valamennyi problémáját felkaroló tevékenységétől. A székesfehérvári pártszervezet tagságának 49 százaléka volt munkás 1946 novemberében.

143 A lemaradás miatt a megyei pártbizottságot ez időben több alkalommal elmarasztalták.

144 Ezért a megyei pártbizottságnak a III. kongresszus pártra vonatkozó határo-