Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Strasszer György: Pártviszonyok és politikai küzdelmek Fejér megyében a népi demokratikus átalakulás időszakában II.
A III. kongresszust követő időszak legfontosabb megyei eseménye az alispánválasztás volt. Ezt a baloldali erők hatalmi-politikai kérdésként fogták fel, a jobboldali kisgazdák viszont jószerint már csak személyi és presztízs szempontot láttak az alispánválasztásban. Ez időben értesültek a megyében arról, hogy az alispánválasztással kapcsolatos korábbi döntés után a Kisgazda Párt petíciójára megsemmisítették Mayer Lajos móri és Móder József székesfehérvári főjegyzők megválasztását is. 125 A hónap közepén lejárt a Vócsa számára előírt politikai szilencium és azonnal megjelent a politikai porondon. A munkáspártok ebben is joggal a párt országos vezetőségének gyengeségét, illetve a jobboldali tendenciák megerősödését látták. 126 Vócsára nagy szüksége volt a pártnak a közelgő alispánválasztásnál. Még kivétel számba mentek a megyében az olyan kisgazdapárti állásfoglalások, mint Pály Jánosé, a párt zámolyi elnökéé, aki szerint „első a haza érdeke, és mindenkinek a maga pártjában legjobb tudása és akarata szerint elsősorban ezt kell képviselnie. Azért vagyunk itt, hogy meddő szócsaták helyett előre vigyük a vármegye ügyét". 127 Az alispánválasztásra ismét feszült, de a baloldal számára a III. kongresszus által támasztott kedvező légkörben került sor a november 4-i rendkívüli törvényhatósági bizottsági ülésen. Előzőleg a Baloldali Blokk vezetői október 29-én megállapodtak, hogy együttesen támogatják az MKP jelöltjét. Javaslatot fogadtak el itt arról is, hogy tárgyalnak az FKP-tal annak érdekében, hogy a párt támogassa a közfelkiáltáson választást. 128 A Kommunista Párt jelöltje az alispáni tisztségre Kispéter István volt, aki korábban Szegeden dolgozott és megválasztása ellen semmilyen politikai vagy jogi érvet nem lehetett felhozni. A választáson három jelölt indult, de csak Kispéter és Kalauz Ferenc árvaszéki elnök került jelölésre. 12 ' 9 A közfelkiáltásos választás ugyan elmaradt, de Kispétert ennek ellenére meggyőző fölénnyel 42 : 29 arányban választották meg. A választási eredmény a baloldali erők jelentős győzelme, komoly politikai megmozdulás volt. Jelentősége túlmegy a pozíción, mert a választás a forradalmi erők szervezett erejének, összefogásának megnyilvánulása volt, és mert a kisgazdák hosszú idők óta nagy erőfeszítést tettek arra, hogy az alispáni tisztséget pártjuknak szerezzék meg. Ez nem sikerült. Kényszeredetten bár, de kijelentették, hogy a „Kisgazda Párt megbecsüléssel üdvözli az új alispánit". Figyelmeztették azonban, hogy ne „mint egy politikai párt tagja" fejtse ki munkásságát, mert „a vármegyét egyoldalú munkássággal felépíteni nem lehet. Soha ne érdeklődjön a párt felé, hanem álljon középen . . ." Ezekkel a tanácsokkal Kovács István képviselő látta el az új alispánt, a kisgazdák nevében, 130 akik miután törekvéseik keresztülvitelére ez alkalommal is gyengének bizonyultak, szerették volna az új alispánt politikailag semlegesíteni. A balodali erők összefogása tehát kiállta a próbatételt. A kisgazdák viszont a korábbi intenzitással és hangnemben élezték a megye politikai helyzetét. 131 A pártot a szabadságjogok és a demokrácia egyetlen letéteményeseként és élharcosaként népszerűsítették és felsorakoztak a pártvezér, Nagy Ferenc azon irányelve mögé, amelyben
