Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Farkas Gábor: Fejér megye politikai viszonyainak vázlata a dualizmus korában
A cisztercita Kalocsay Alán, a konzervatív keresztény politika szembeállításával véli a szocializmus terjedését meggátolni, mivel szerinte a liberalizmus erre nem alkalmas. A liberális pártok és a szociáldemokrácia 'elveiben sok a közös vonás, amelyek — szerinte — vonzzák egymást. Így a szocializmus elleni harc csakis a konzervatív, keresztény politikai irányzatnak az érvényrejuttatásával lehet eredményes. 23 Ez a fehérvári nagygyűlésen testet öltött gondolat hamarosan a gyakorlati politika színterén jelentkezett. 1895. január 28-án Eszterházkf Miklós Móric budapesti palotájában a konzervatív, keresztény politika exponensei zászlót bontottak, és kimondották a katolikus néppárt megalakulását. Fejér megyéből a katolikus mozgalom világi vezetői vettek ezen részt: Zichy János, Csekonics Endre, Cziráky Antal és a házigazda, Eszterházy Miklós Móric. A székesfehérvári katolikus nagygyűlésen meghirdetett elveket itt politikai formulákba öntötték és az általános politikai követeléseket konkretizálták. Többek között: a magyar társadalom katolikus-keresztény jellege megóvásának érvével támadtak az egyházpolitikai reformok ellen: azután katolikus autonómiát, keresztény közoktatási szabadságot, a családi birtokok védelmét hirdették meg. A párt a katolikus érdekéket tolta előtérbe, és ezzel felszította a felekezeti békétlenséget, A kormányelnök tiltakozott már a fehérvári határozatok ellen is, 24 de azok a haladó körökben, — köztük a liberális pártokban is, — általános felháborodást keltettek. A néppárti programban a nagybirtokos érdekeket foglalták össze. Ez méltán váltotta ki maga ellen az ipari kapitalizmus képviselőinek ellenszenvét. Hazai és külföldi visszhangja a tőkés körök részéről egyaránt elutasító. Székesfehérvárott a függetlenségi kör is elhatárolta magát a néppárti eszméket magáévá tevő Katolikus Körtől. A néppárt 67-es alapra történő helyezkedése, továbbá a társadalompolitikai kérdésekben vallott retrográd állásfoglalása mutatta, hogy ez a politika a legreakciósaibb gondolkodásban fogant. Megbontotta ez a csoport az évtizedes politikai erőviszonyokat is. 67-es alapra történő helyezkedésével a szabadelvűek közül kivonta a konzervatívokat, míg a függetlenségiektől a katolikusokat vitte át a maga táborába. Ez a kezdetben kis létszámú, de igen szervezett politikai csoport a megye községeiben a falusi vezetők támogatásával kezdett növekedni. Székesfehérvárott a függetlenségiek már 1895 tavaszán látták, hogy híveik egy részét a néppárt viszi el. Nagy kampányt kezdtek ellene. Vezetőit hazaáruló, muszkavezető uraknak minősítették, akik a bécsi udvar érdekében politizálnak. 1896-ban és 19014>en a választásokon néhány Fejér megyei kerületben indultak néppárti jelöltek, de nem szereztek mandátumot. 20 1896-ban a függetlenségiek győztek 5 kerületben, csupán Bodajkon sikerült Fiáth Miklós főispánt a kormánypártnak megválasztani. 26 Lényeges azonban megjegyezni, hogy ellenfele nem függetlenségi, hanem néppárti volt. Ugyanez történt az 1901. évi választáson is, amikor Bodajkon szintén néppárti ellenében lett győztes a szabadelvű programot képviselő politikus, míg a többi kerület, Székesfehérvár kivételével, (Zichy Jenő ekkor még szabadelvű) függetlenségi képviselőt juttatott a parlamentbe. 2 ' 7 A
