Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt

ban nem különböztették meg a birtokos és birtoktalan nemeseket, tehát a vagyontalanok száma jóval nagyobb volt. Az 1832. évi Békés megyei tisztújításon jelen volt 26 megyei tisztviselő (Békés megyének akikor csak két járása volt, azért ilyen kevés), 7 főúr, 2 királyi kamarás, 1 kanonok, 21 táblabíró, 2 plébános. A jegyzőkönyv összesen 61 személyt sorol fel név szerint. Valószínű tehát, hogy a többi 515 szavazó birtoktalan vagy egészen szerény vagyonú nemes lehetett. (Gyulán 88, Szentandráson 53, Gyomán 127, Orosházán 130 nemest találtak, ezek javarésze nem rendelkezhetett egy parasztgazdaságnál lényegesen nagyobb vagyonnal.) Itt tehát a szegény nemesség 67 %-át sikerült behozni a tisztújításra. Igaz, számuk így sem haladta meg a Fejér megyeiekét, és messze alatta maradt a zalaiaknak. Tehát 1827 után is csak ritkán került a sor fejenkénti szavazásra, csak egy-egy tisztségre való választásnál, vagy nagyon fontos kérdésben való döntésnél. Olykor azonban nagyon fontos döntéseket, így többnyire az országgyűlési követek megválasztását is közfelkiáltással döntötték el. Amikor fejenkénti szavazásra volt kilátás, erre a szegény nemességet is igyekeztek mozgósítani. De hogy ez mennyire sikerült, az attól függött, mekkora áldozatot volt hajlandó hozni a tisztségre pályázó vagy a pártvezér ,,a nemes választó közönség" etetésére és itatására. IV A szavazati jog 1819 előtt nem volt jelentősége annak, hogy kinek van joga a közgyűlésen való szavazásra. Hiszen a szavazást a „vota non numerantur sed ponderantur" elvénél fogva úgyis a főurak, főpapok és a vagyonos birtokos nemesek állásfoglalása döntötte el. Amikor azonban a kir. kancellária feszegetni kezdte a fejenkénti szavazás elvét, meg kellett határozni, hogy kit illet szavazati jog a megyegyűlésen. Minthogy pedig erről sem törvény, sem a fent idézett rendeletek nem rendelkeztek, a megyéknek maguknak kellett meghatározni. A megyék hoztak is statútumokat, így Vas megye hármat is,

49 de ezek tartalma csak nagyjából volt azonos. Alapelv volt, hogy szavazati joga van a megye területén lakó vagy ott birtokos minden főúrnak, nemesnek, prelá tusnak (püspök, kanonok, apát). Ezzel kapcsolatban azonban a következő problémák merültek fel. a) Az életkor. Igen fontos kérdés, mert minden megye egyhangú álláspontja szerint nemcsak a családfők, hanem a felnőtt fiúgyermekek is jogosultak a szavazásra. Így Fejér megye 1828. évi összeírásába 2094 családfő mellett 2435 fiú, illetve osztatlan testvér is bekerült.

50 Hogy hány éves kortól válnak azonban szavazatra jogosulttá, ezt az egyes megyék más-más módon állapították meg. Zala megye 1819. és Vas megye 1822. évi statútuma szerint nincs szavazati joga annak, aki atyai hatalom vagy gyámság alatt áll.

51 Azonban az atyai hatalom Werbőczinek elvileg még mindig, de a gyakorlatban már aligalig érvényesülő tételei szerint mindaddig tart, amíg az atya életben