Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.

Az a tanács, amelyet a budai kamarai adminisztráció tisztviselője hívott életre, hogy munkáját megkönnyítse, nem volt önálló testület, a város életét leginkább meghatározó kérdésekben nem dönhetett, s amint ez az 1690. április 19-i jegyzőkönyvi bejegyzésből kitűnik, még a működéséhez szükséges városházat sem tudta a kamarai adminisztrációtól visszaszerezni. A tisztségviselők, akik a város élén álltak, nem a polgárság közakaratából kerültek megválasztásra — látható volt ez Theisz Keresztély esetében is — hanem az újonnan betelepült, de tehetős német polgárok vagyonuk révén jutottak tisztségekhez. Volt olyan, aki hivatalát vagyonának további gyarapítására akarta felhasználni. Ez történt 1690-ben, mikor Haunold János kamarásról az elszámoltatásnál kiderült, hogy több mint 200,— forinttal meglopta a magisztrátust, és a pénzt saját építkezésére fordította. A magisztrátus elhatározta, hogy Haunold-ot az adósok börtönébe zárja mindaddig, amíg kötelezvényt nem ír alá, hogy az utolsó krajcárig megtéríti a kárt. Ellenkező esetben mint gonosztevőt száműzik a városból. A határozat végrehajtásához azonban a városnak engedélyt kellett kérnie a budai kamarai adminisztrációtól. Annyi önállósággal sem rendelkezett tehát, hogy a kebelén belül csalást elkövetőkkel szemben belátása szerint járjon el.

18 A város gazdasági gyarapodása is rendkívül lassú ütemben haladt, mert igen nagy terhek nyomták. 1693-ban 828,— forintot fizetett ki portioban báró Thenissen-nek, a városban állomásozó ezred kapitányának.

19 1696-lban a tanács követeket küldött a budai kamarai adminisztrációhoz, s a küldöttek számára összeállított egy instrukciót. Ebben vázolta a felsőbbség előtt nehéz helyzetét, s kérte, hogy adja a város számára bérbe a tizedet.

20 A budai kamarai adminisztráció a kért bérleményt megadta, de egy 1700. évi adat szerint amikor a város nagy költséggel és utánajárással beszedte a tizedet, az adminisztráció visszavonta a bérleti szerződést. A városi tanács a császári és királyi kamarához fordult, de az az ügyet visszautalta a budai kamarai adminisztrációhoz. A város kérte, ne tegye ezt az adminisztráció, ne vpnja vissza a szerződést, mert ez nagy kárt jelent a városnak.

21 Székesfehérvár valóban rászorult volna gazdasági kedvezményekre. Jól szemlélteti ezt az 1697-ből való adóösszeírás. A városra kirótt portio 3418 forint 88 krajcár volt. Az összes bevételek 4279 forint 18 krajcárt tettek ki. A portio megfizetése után fennmaradó 861 forint 18 krajcár pedig igen csekély összeg, főleg ha számba vesszük, hogy ebből egyéb kiadásokat kellett eszközölni. Nem beszélve arról, hogy úgyszólván mindenféle városi befektetés lehetetlenné vált ilyen nagy adó mellett.'

22 A varosra kirótt hadiadó összege egyébként is évről évre nőtt. 1693-ban 1125, 1695-ben 1171, 1698-ban 1500 és 1702-be$i 2688 forint 26 dénár volt a város adója. 1702-ben a városnak már tekintélyes hátraléka is volt, 1447 forint 34 krajcár, ami nagyobb összeget tett ki, mint például az 1693-ban és 1695-(ben kirótt évi adó.

23 Székesfehérvár minden kérvényezés ellenére egészen 1703-ig semmiféle gazdasági kedvezményhez nem tudott hozzájutni. Mindössze annyit ért el, hogy 1696-foan a neoacquistica comissio visszaadta