Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt

tal tartassék." E célból a nemességet sürgősen újból össze kellett ír­ni. Ezt a rendeletet Fejér megye közgyűlése megjegyzés nélkül tudo­másul vette. 21 Somogy megye az országgyűlés rendelkezéséig ezt a szabályozást ideiglenesen fogadta el, egyben mindjárt bizottságot rendelt a nemesség újbóli összeírására. 25 Baranya megye hasonlókép­pen intézkedett, de hangsúlyozta, hogy az intézkedést a törvényekké] megegyezőnek tartja, és köszönetet mondott érte. 23 Vas megye is törvényesnek ismerte el, de óvatosabb volt. Leszögezte, hogy a neme­sek összeírása „mostanában meg nem történhet", annak idején gon­doljon elvégzésére a főispáni adminisztrátor. 27 Nyilvánvaló azonban, hogy egyes megyék egyszerűen félretették ezt a rendeletet, mert a Helytartótanács 771/1821. sz. rendelete felpanaszolja, hogy az idézett rendélet ellenére számos helyen a tisztviselők választása „öszvekiáltás által történik". Most már egyenesen a főispánokat, illetve adminiszt­rátorokat teszi felelőssé, hcjy a tisztviselőválasztás „egyedül voksok által, nem pedig felkiáltalak által" történjék. Ha a rendek ezt nem akarnák betartani, a főispán szakítsa félbe a tisztújítást, és a meg­üresedett állásokat ideiglenes megbízással (surrogatio) maga töltse be. 2S Ez már a nagyon lojális Baranya megyének sem tetszett, és úgy döntött, hogy ha valamely.'k tisztviselőt közakarattal régi hivatalá­ban meg akarják hagyni, vagy ugyancsak közakarattal új hivatalra akarják emelni, ez esetben a voksok egyenkénti összeszedése csak haszontalan időtöltést okozna, tehát szükségtelen. Ha azonban „kö­zönséges megegyezés neun tapasztaltatna", akkor a rendeletet zsinór­mértékül fogja alkalmazni. 29 De 1825-ig tisztújítást nem tartott. Fejér megyében a főispán félt az új rend szerinti szavazástól, és 1822-ben az alispán bejelentéséire, mely szerint a tisztújítás ideje el­érkezett, felkérte az addigi tisztviselőket, maradjanak meg addigi tisztségükben. Ezt a közgyűlés közfejkiáltással elfogadta, és így a változatlan tisztikar egész 1828-ig hivatalában maradt. 30 Közben a helytartótanács is meggondolta magát, és 1827. szept. 14^én kelt ren­deletével (24/236) elfogadta a Baranya megyében vallott, fent ismer­te tett értelmezést: isméi megengedte a közfelkiáltással való válasz­tást, csupán „ha ebből világosan a többcég ki nem tetszene", akkor kell a voksok összeszámlálását elvégezni. 31 Erre valószínűleg nem­csak a nagyszámú nemesség szavazatainak összeszedésére fordított hosszú idő késztette, (hisz pl. Zala megye 1819. évi tisztújítása három teljes napot vett igénybe), hanem a vármegyék fellépésié is. Nem egyedül Zala megye tekintette ugyanis az 1819. évi rendeletet a nemesi szabadság sérelmének, és 1825-ben az országgyűlési követei­nek adott utasításban követelte annak hatályon kívül helyezését. 32 Zala megye közgyűlloe már a 4390/1819. sz. rendelet kihirdeté­sekor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közfelkiáltással való választás ősi szokás. Fejenkánt való szavazásnak csak akkor van helye, ha a felkiáltá'Jból a választás világosan meg nem állapítható. Ha ezen változtatni akarnak, ezt nem rendelettel, hanem az ország­gyűlésen alkotott törvénnyel kell elvegezni. Erről már szó is volt az 1811. évi országgyűlésen, de a felső tábla ellenállása miatt nem tud­tak törvényt alkotni. Mivel az esi jcjmk sérelmet nem szabad szen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom