Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)
Kossuthnál tett látogatása után, kérvényt készített a közös ügyek eltörlése és a teljes függetlenség visszaállítása tárgyában. Hatására az ország minden területéről hasonló tartalmú beadványokat intéztek hozzá. Fejér megyéből körülbelül 25—29 községből — többek között Sárbogárdról, Abáról, Cecéről, Mányról — érkeztek kérvények, bár többségük valószínűleg nem köztestülettől származott, hanem egyéni kezdeményezés volt. 01 A nép körében azonban Madarász vitathatatlanul népszerű volt, amit az is bizonyít, hogy 1869-ben két kerületben is megválasztották képviselőnek, és mikor az egyikről lemondott, hasonló politikai beállítottságú fiát választották meg helyette. Igaz, hogy a választáson is csak egy szűk, jobbmódú réteg véleménye nyilatkozott meg, de mindenesetre szélesebb rétegé mint amelyet a bizottmány képviselt. A bizottmány állásfoglalásának és a választás eredményének eltérése érdekes adalékot jelent a különböző néprétegek eltérő politikai állásfoglalásához. Kétségtelen, hogy a nép szélesebb rétegeinek politikai beállítottságát különös élességgel demonstrálta az a tény, bogy a hatvanhetes idők lojális programbeszédei nem tudták 1848—49 útjáról eltéríteni. 6. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény végrehajtásának előkészítése 1867 után a még rendi államszervezet maradványait hordozó területi önkormányzat és a már polgári rendszerű fokozatosan erősödő központi hatalom felemás, bizonytalan helyzetet teremtett. Ebben kívánt némi egységet létrehozni az 1870. évi XLII. tc. a köztörvényhatóságok rendezéséről. 92 A megyékben már a törvény születésének előkészületei is különböző állásfoglalásokat váltottak ki. Fejér megye főispánja szembehelyezkedett a megyei rendszer gáncsolóival — a centralistákkal —, akik annak elavultságát, túlhaladottságát hangoztatták. A bizottmány pedig különös gonddal igyekezett az „átalakulás küszöbén, a kétes bizonytalanság közepette" bebizonyítani, hogy a „más intézménnyel nem pótolható megyei municipium kellő életképességgel bír". 90 1871 januárjában már a törvény megjelenését üdvözölte a bizottmány, melynek hiányait csak a gyakorlat tárbatta fel. A főispán az új szervezet felé forduló bizalomról szólt, hisz ebben is szabadon vitatkozhatnak a közügyek felett, a törvénytelen rendeletek ellen felszólalhatnak, sőt bizonyos esetekben a végrehajtást is megtagadhatják. A törvény végrehajtás előkészítésének első fázisaként, a június 15-i közgyűlésen küldöttséget választottak, mely a főispán elnöklete alatt 64 bizottmányi tagból, 12 megyei tisztviselőből és 13 községi bíróból állt. 9 ! 4 A bizottmány elfogadta a küldöttség által kidolgozott végrehajtás-tervezetet, és felterjesztette azt a belügyminiszterhez. Következő lépés a legtöbb egyenesadót fizetők névjegyzékének revízió alá vétele volt. 8 ! 5 Az előkészület nagy munkái közepette igen rosszkor történt a két alispán — személyes okok miatti — lemondása. Az első alispáni állás betöltésére feltétlenül szükség volt, és báró Miske Imrét egyhangúlag meg is választották. A másodalispáni fel-