Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

A jogi választmány véleményezte azokat a községi kérelmeket is, amelyekben annak meghatározását kérték a bizottmánytól, hogy a nagybirtokos a községi terheket milyen arányban köteles viselni.

60 Az előzőekben ismertetett megyei rendelkezéssel életrehívott bizottságokon kívül is működött néhány — a megyei bizottmány munkáját segítő — bizottság. Így például a népnevelési választmány véleményezte báró Eötvös József miniszter népnevelési egyletek alakításával kapcsolatos tervezetét, és konkrét feladatnak, a népszámlálási törvény végrehajtásának lebonyolítására választotta meg a közgyűlés 1869 augusztusában a népszámláló bizottságot.

70 Pénzügyi kérdéseket, beruházások ügyét a bizottmány véleményezésre általában a főszámvevőségnek adta ki. A pénzügyi felügyelőség és királyi adóhivatal megkeresései sem közvetlenül a szolgabírákhoz kerültek, hanem a megye közönségéhez. A pénzügyminiszter azonban a szolgabírákat hívta fel az igazságos adókivetéshez szükséges adótelekkönyvek kiigazításának sürgetésére. Az adózás kérdése, ami 1867-ig annyi probléma forrása volt, már ebben az időszakban nem vezetett különösebb összeütközésekhez. A pénzügyminiszter 1867 júniusában felhívta a bizottmányt, hogy intézkedjék az állami jövedelem alapját képező adók pontos befizetése ügyében, és a megye biztosította is ezt a támogatást.

71 A közigazgatási gyakorlat fő kézbentartója, s a megyei igazságszolgáltatás részbeni irányítója az első alispán volt. Az 1870 januári közgyűlésen maga fogalmazta meg, hogy az 1848-^ban alkotott törvények, de különösen azóta váltakozva életbeléptetett kormányzási rendszerek, a megyei közügyek kezelését megváltoztatták, s csaknem az egész ügyrendet összpontosított elnöki kezeléssé alakították át, ami természetesen a feladatok megsokszorozódásához vezetett. Az első alispán évi jelentéseiben beszámolt a bizottmánynak a közigazgatás minden területéről, a közlekedésről, közmunkákról, árvaügyekről, újoncozásról, katonai beszállásolásról, közegészségügyről, a pénztár munkájáról, továbbá az általa vezetett polgári törvényszék működéséről. Az úrbéri elkülönítési és az úrbériség felszámolásával kapcsolatos egyéb ügyeket az alispáni úrbéri bíróság intézte. Mint a számvizsgáló bizottság elnöke, ő számolt be a bizottmánynak a közigazgatási, törvényszéki és telekkönyvi számadások negyedévi vizsgálatának eredményéről.

72 Voltak olyan ügyek, melyek bonyolult utat tettek meg a végső elintézésig. Például a megyei bizottmány elé terjesztett korengedély és nagykorúsítás iránti kérvényeket a polgári törvényszék, mint gyámhatóság véleményezte, majd az első alispánon keresztül terjesztették fel az Igazságügyminisztériumba.

73 A másodalispán elnöklete alatt működött a büntető- és a telektörvényszék, s ő gyakorolt felügyeletet a közbiztonság, valamint a kórházi ügyek felett. Minden évben összesítő, illetve helyzetjelentést tett a megyei bizottmánynak.

74 A közbiztonság viszonylagos konszolidációját mutatja, hogy a megye rögtönbíráskodási jogát megszüntették, s a közbiztonság állapotáról csak különleges esetekben kellett jelentést tenni a belügyminiszternek.

75 A megyei bizottmány a községi beadványok, panaszok kivizsgálását általában a kerületi szolgabírákra bízta. A tisztán „helyrend-