Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Kadácsiné István Sarolta: Fejér vármegye közigazgatása a kiegyezés korában (1860 – 1871)

Fejér megye főispánjává a konzervatív, aulikus politikust, Szőgyény Marich Lászlót

31 nevezték ki. Benne látták annak biztosítékát, hogy — folytatva Gradvohl Ede hangulatformáló törekvését — sikerül a megye közvéleményét a kiegyezési politika felé terelni. A személyéhez fűzött remények realitását húzza alá Deákkal való jó kapcsolata is. Deák 1852-ben Szőgyény Marich közbenjárását kérte Csertán Sándor, Zala megye 1849. évi kormánybiztosának szabadon bocsátása érdekében.

32 Majláth György kancellár — a megyei közigazgatásra és ügykezelésre vonatkozó tájékoztatásában — a célt a haza alkotmányos jogainak és a birodalom létének összehangolásában jelölte meg; a Pragmatica Sanctióban gyökerező kapcsolatokat emlegetve, természetesen már Deák „húsvéti cikke" után. Ennek a célnak az eléréséhez a megyében legmegfelelőbb segítséget a főispán nyújthatott, aki a helytartótanácsnak alárendelve kizárólagos irányítója volt a közigazgatásnak és törvénykezésnek. Az említett rendelkezés szélesen húzta meg a főispáni feladatkör határait. Kötelességévé tette a közcsend és közbiztonság feletti őrködést az „erély és mérséklet kellő párosításával" és szükség esetén a fegyveres erő igénybevételével, a tisztviselők kinevezését és felfüggesztését, a felsőbb rendeletek közzétételét, s a közadók befizetésének ellenőrzését. Jogában állt a megyei törvényszék, az árvaszék és a számvevőszék ülésein elnökölni. A törvénykezés terén kormányzói és őrködési jogánál fogva az igazság gyors és pártatlan szolgáltatását biztosító ügykezelési intézkedéseket érvényesített.

3

'

3 A megye 1881-ben feloszlatott választott testületét az országgyűlési választások előkészítése érdekében 1865. október 5-én hívták össze. A kancelláriától érkező leirat figyelmeztetett arra, hogy a bizottmány csupán az 1848: V. tc. 7. §-ában meghatározott teendőkre korlátozhatja tevékenységét, és „minden politikai vagy közigazgatási vitatkozás föltétlen kirekesztése" felett a főispánnak kellett őrködnie. Majláth a rendelkezés okát azzal magyarázta, hogy a törvényhozás sikere szempontjából szükséges az „időszerűtlen izgalmas vitatkozások" mellőzése, s a közhangulat nyugalmának megtartása, melyet igen megzavarna, ha a bizottmányok kísérletet tennének — a törvényhozás bevárása nélkül — hatáskörök szélesítésére. A főispánt királyi parancs hatalmazta fel arra, hogy ha a bizottmány tagjai nem járulnak hozzá a korlátok betartásához, annak összehívása nélkül, ha pedig az egybehívott bizottmány tanácskozásai „kormányellenes vagy tüntetési irányzatot öltenének" azonnali feloszlatása után hívja össze az 1861. évi központi választási bizottmányt. Abban az esetben, ha az is megtagadná a rendelkezések végrehajtását, a főispán köteles új központi választmány alakítása iránt intézkedni.

34 Az új főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésen az 1861-es bizottmány tagjai — pótolva az elhunytakat és másként akadályoztatottakat — közfelkiáltással újra megválasztották az 1861-es központi választmányt, elnökének pedig az új első alispánt, Horváth Lászlót. A tagok az 1848: V. tc.-ben foglalt esküt tették le.

L

'

5 Az ülésen tanúsított „higgadt és lojális hangulatért" a tárnokmester háláját fejezte ki a főispánnak."

6 A választás előkészítése során Szőgyény