Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A tőkés viszonyok kialakulásának és fejlődésének néhány kérdése Fejér megyében

nős népszerűséggel és ezen keresztül elégséges forgalommal voltak tele. A Kölcsönös Segélyező Egylet 1868. február 16-án 561 taggal és 1708 betéttel kezdte meg működését, kimondottan azzal a céllal, 'hogy a város és a megye kézműves iparosait, kiskereskedőit és a kisbirtokosokat hitellel lássa el. Az egylet működési alapszabályait a németországi eulenburgi kézműves banktól vette át. A székesfehérvári egylet 1870-ben 300 ezer forint forgalmat ért el, de 1874-ben már túlhaladta a két és fél milliót is. A tőkés gazdaság virágzását ez időkben szinte semmi sem zavarta. A város életébe pedig nagy jelentőségű események következtek be, amelyek pénzbeli finanszírozásába a helyi pénzintézetek belefolytak. Így az 1879-es országos ipari kiállítás megrendezéséhez a segélyező egylet nagy összeggel járult. 1879-ben a hasonló pénzintézetek közül a székesfehérvári —• országos viszonylatban — az első helyet foglalta el. Ekkor 1690 tagja volt és 13 528 betéttel rendelkezett. A század végén már népjóléti intézkedésnek is beillő városfejlesztésbe kezdett. Felkarolta a Délivasúti Javító Műhely munkásainak családiház-építési igényeit. Részt vett a századforduló táján a budai sorompó környéki és a disznóhídi dűlő felparcellázásában, és hitelt nyújtott az itt építkezőknek. Hamarosan a munkásházak egész sora emelkedett ezen a városrészen. A 20. sz. első éveiben a Demkó- és Maroshegy kisgazda- és napszámos lakóinak nyújtott hitelt, majd segített a többnyire falukról, pusztákról Székesfehérvárra beszivárgó, de csekély vagyoni helyzetük vagy nincstelen voltuk következtében letelepedési engedélyt nem kapott zselléreknek. Ezek a Csóri út mentén és a Száraz rétek dűlőin építettek maguknak, az egylet segítségével házakat.

62 A Fejér megyei Takarékpénztár 1872-ben alakult. Tisztikara mutatta, hogy ez a megye nagybirtokosainak a hitelintézete volt. Elnöke idősb Szőgyény Marich László, igazgatói gróf Zichy Nándor és. Wertheim S. L. A megyei választmányi tagok között is ott találjuk a közép- és nagybirtokok képviselőit, báró Miske Imre, Fiáth Imre, Kenessey Lajos személyében, a napibiztosok mint Boross Mihály, Dieballa György, Éder József, Mészöly Farkas, Neumann Ármin a székesfehérvári gazdag polgárság és hivatalnokréteg közül kerültek ki. 1883-ban a megyei takarékpénztár közgyűlésen ad számot 10 éves tevékenységéről. Innen tudjuk, hogy ez az intézet is vetekszik az ország többi takarékpénztárával a betét, a jelzálog és a váltóügyletek volumene tekintetében. Az intézetnél 10 esztendős fennállása alatt betétre több mint ötmillió forintot helyeztek el. Jelzálog kölcsönt 1470 kötelezvényre 1 214 360 forintot adtak ki. Legnagyobb forgalmat azonban a váltóüzlet eredményezett, 22 855 411 forint értékben. Az utolsó évben, 1882-ben a pénztári forgalom 6 204 622 forintra rúgott, és ennek az egy esztendőnek a jövedelme 101 732 Ft volt.

63 A megye gazdasági struktúrája a század utolsó harmadában már felvette a kapitalista arculatot, és ez a fejlődés a legfontosabb ágban, a mezőgazdaságban mutatható ki elsődlegesen, de itt is a 100 holdon felüli (közép- és nagy-) birtokok esetében. Az úrbéri elkülönítés óta eltelt évtizedekben a tőkeerős nagybirtokok modernizálása